ESTERHÁZY Péter

RUBENS ÉS A NEMEUKLIDESZI ASSZONYOK
három dramolett

A három dramolettet (Thomas Bernhardt alkotta szó) tartalmazó kötetben a szerző egy multikapitalista, a Don Juan szerepét próbáló idős színész és a gyönyörű női tomporábrázolásairól híres festő önmeghatározási, világértelmezési kérdéseit fogalmazza izgalmas szövegekké. A rendszerváltozás óta eltelt tizenhat év alatt Magyarországon működésbe kezdett multimilliárdosokból formált szereplő a magyar népnek szánt előadásában (Legyünk együtt gazdagok) a gazdagság és a szegénység összefüggéseiről, a globalizáció öntörvényűségéről, a szabadságról és a függőségről, az egyéni és a nemzeti identitás problémáiról beszél, kifordítva a már unalomig ismert magyarázatokat, számonkérve a tömegek hiszékenységét, az önzést, a tehetetlenséget.
Az Affolter, Meyer, Beil című drámai játékban a nőfaló bőrébe kényszerített színész szembesül a rendezői szerepbe bújtatott családanya feleségével és önállósodni akaró fiával. A megsokszorozott alá- és fölérendelési viszonyokban vergődő, szerepeket játszani kényszerülő emberek kínlódva jutnak el odáig, hogy elismerjék boldogtalanságukat.
A kötet címadó és leghosszabb darabjában korának legzseniálisabb festője, politikusa, levelezője, szeretője elevenedik meg (és hal meg többször), magyarázza cselekedeteit. A művészet, a tudomány, a boldogság, az emberi élet alapvető kérdésein tépelődő, vitatkozó szereplők kavalkádja olyan tértelen és kortalan világot tár elénk, melyben a homo sapiens csak stagnál. A művekben fölvetett bonyolult összefüggéseket a szerző sokszor egyszerűsíti cinkos és cinikus, keserű, de mindig emberi humorral, így megtudjuk azt is, hogy a nemeuklideszi asszonyok bizony nem szögletesek... A kötet érdekessége, hogy nagyon egyszerű közhelyekből indulva jut el mindannyiónkat foglalkoztató alapkérdésekig, gondolkodásra, önálló vélemény, de legalább állásfoglalás kialakítására késztetve.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez