Haruki MURAKAMI

VILÁGVÉGE ÉS A KEMÉNYRE FŐTT CSODAORSZÁG

Murakami Haruki regénye azok közé az érdekes, ám egyúttal veszélyes kísérletek közé tartozik, amelyek megkísérlik a magas irodalom szintjére emelni napjaink divatos kommersz regényeinek, fantasy-jainak, sci-fijeinek legjellemzőbb, legnépszerűbb elemeit és eljárásait. A vaskos regény nem egy részlete, de akár egész kompozíciója is "beleférne" valamely "aluljárós" szintű munkába, ám a szerző ironizálja is, posztmodernizálja is a vulgáris építőköveket, az egésznek pedig nemcsak egy negatív utópia veretét adja meg, hanem történetfilozófiai, metafizikai távlatokba is állítja. A regény középpontjában egy "numerátor" áll, aki tulajdonképpen a jövő világának legfontosabb áruját, az adatokat és az információkat titkosítja, persze sci-fibe illő módszerekkel. Ezt a numerátort ostromolják környezetének fékevesztett legitim és illegitim szervezetei, ügynökei, minden rendű és rangú megbízottai, hiszen az információ a legnagyobb kincs - a regény helyszínéül szolgáló, az új világ konkrét szimbólumaként felmutatott - Tokióban. A cselekménynek azonban csak az egyik színhelye ez a minden fantasztikus színezete ellenére is mégiscsak valamiképp reális Tokió. Van egy másik misztikus helyszín is, és a főszereplő lassan, de biztosan afelé tart, hogy ennek a talán még szörnyűbb világnak legyen a lakója. A "keményrefőtt csodaországon", Japánon túl ugyanis létezik egy negatív mennyország is, a teljes információhiány, a végképp és minden szempontból titkosított adatok letargikus, inkább halott, mint élő világa. Az írói bravúrokkal, stiláris csodákkal gazdagon megtűzdelt, az olvasó kiigazodását játékosan is, komolyan is többszörösen megnehezítő regényt gyakorlott, művelt olvasók értik-értékelik majd igazán.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez