KÁLNOKY László

ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEK

Idén (1992) lett volna 80 éves, és már nyolc esztendeje halott. Fiatalon is "a fosztogató évek" terhét cipelte a Baudelaire-t mesterének valló, később Vas István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán barátjaként szóló Kálnoky László, akinek mostani kötete verseinek legteljesebb gyűjteményét nyújtja.
Hiába vallotta, hogy "Boldog költő voltam hajdanta én. / Magától, könnyedén / lejtett a sor, csendült végén a rím, / s futottak verseim / mint nyájas dombvidéken a patak..." (Férfikor), hiába alkotta pompás szonettjeit (Nyárutó; Október; Nagy-téli éj; Bordaműtét stb.) és írta meg a magyar költészetben egyedülálló, sokáig főművének tekintett Szanatóriumi elégiáát a hónapokról, amikor "gyakorolta a halált". A szenvedéssel ugyan "forróbbra izzította" lázát (Ars poetica), de az őt partfélre szorítani igyekező irodalompolitika elérte célját. Kálnokyra csak akkor figyelt (volna) fel a verseket egyre eltompultabban befogadó olvasóréteg, amikor - kései nagy versei ellenére - élete már hanyatlóban volt. Inkább műfordításainak sorát emlegették (ebben is kiváló volt!), mintsem a modernkedés látszatától is távol álló szabadverseit, játékos könnyedségű, a derű szépségét a keserűség ízeivel mesterien ötvöző költeményeit. "Porcukorral megédesített visszautasítás" volt a sorsa, amelyet a két József Attila-díj (1963, 1972) sem ellensúlyozhatott. Mi vagyok én? kérdezi rövid versében, s megadja rá a választ: "Zongora a süketnémák intézetében".
Emlékező versei - amelyek során alteregója, Homálynoky Szaniszló kalandjait oly sok derűvel és bölcsességgel rajzolja meg - felidézi a negyvenes-ötvenes évek légkörét, "Mátyási Rókus" korának nevetségesen riasztó (vagy riasztóan nevetséges) viszonyait, izgalmas és napjainkig hatóan tanulságos, kitűnő alkotások. "Rozzant testben duzzadó szellemi erő", feszült (Hála), és bár nyíltan politikai töltésű verset alig írt, ma is tanulságul szolgálhat "jövendölése", amely szerint "Jönnek a dögkeselyűk, jönnek a károgó varjak, a bajkiáltó kuvikok..." (A magyar költészetben).
Kálnoky László - az Összegyűjtött versek legfőbb tanulsága szerint - korának, korunknak egyik legkiválóbb költője volt. Gondolati mélysége, egyre tisztultabb nyelve, formaérzéke és rímtechnikája nemcsak gyönyörködtető olvasmányul szolgálhat, de "leckeként" is hasznára válhat mindazoknak, akikhez eljut e kései, de reméljük még nem elkésett, verskötet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez