Philip K. DICK

ÁLMODNAK-E AZ ANDROIDOK ELEKTROMOS BÁRÁNYRÓL?

A könyv korábbi kiadása a regény alapján készült nagysikerű film címével jelent meg: "Szárnyas fejvadász". A regény eredeti, angol címében feltett kérdés az, ami a könyv lényegére utal: "álmodnak-e az androidok elektromos bárányról?", s az újabb kiadás címe ezért sokkal helyénvalóbb.
A "Szárnyas Fejvadász", Rick Deckard speciális rendőrtiszt, aki azt a feladatot kapja, hogy a 2021-edik év San Francisco-jában a városban rejtőzködve élő androidokat "elcsöndesítse", ami valójában likvidálásukat jelenti.
Az emberhez olyannyira hasonlító robotok külsőre tökéletesek, gépi embermásolatok, olyannyira tökéletes utánzatok, hogy beazonosításuk csakis rafinált személyiségtesztekkel, vagy megölésük után csontvelővizsgálattal lehetséges.
Az androidokat azért gyártották, gyártják a Rosen vállalatnál, hogy a távoli, zord éghajlatú bolygók gyarmatosításában a nehéz fizikai munkát az emberek helyett elvégezzék. Ezek az androidok magas intelligenciával, valódi öntudattal és személyiséggel rendelkező lények.

De miért is van szükség a gyarmatosításra?
A Föld a XX. század végén borzalmas globális termonukleáris háborún esett át. Csak kevesen élték túl a bolygóméretű holokauszt t, s a megmaradottak nagy része is genetikailag sérült, nyomorék emberroncs lett. A viszonylag épen maradottak azonnal "különleges" státuszba sorolták őket, ami voltaképpen azt jelenti, hogy biológiai selejtnek, "hülyéknek" tekintik őket és esetleges utódaikat, s ebbe a kasztba kerülnek mindazon épek is, akiknek az intelligenciája nem üt meg egy bizonyos mértéket. Ezek a páriák már akkor örülhetnek, ha valami lenézett, piszkos munkát kapnak, a társadalmi életben való részvételhez alig van joguk, komoly tiltások vonatkoznak rájuk, sem erkölcs, sem törvény nem védi őket igazán.

A "normálisak", bár fizikailag épek, valójában szinte kivétel nélkül pszichikai roncsok. Általános a depresszió, a kilátástalanság érzése, a személyiség durva torzulásai, az emberek nagy többsége a Pennfield-orgona nevű hangulatmanipuláló gép által keltett műérzéseken és az olcsó tömegkultúra nyújtotta szellemi moslékon tengődik, s egy új, elektronikusan indukált hallucinációkon, hetero- és önszuggeszción alapuló vallás, a mercenizmus által kínált bolygóméretű lelki közösségben keres vigasztalást, lelki menedéket.
A bioszféra is menthetetlenül a végpusztulás szélére jutott, a valódi, természetes élet oly ritka lett, hogy birtokolni egy élő pókot, varangyot, macskát vagy lovat nemhogy luxuscikk, de olyan státusszimbólum, amit csak a leggazdagabbak engedhetnek meg maguknak, az átlagember kénytelen replikáns elektronikus állatokkal megelégedni.
Az állam ugyan megpróbál eleget tenni kötelezettségeinek, fenntartani a rendet, biztosítani a társadalmi élet törvényes kereteit, ám mindenki számára nyilvánvaló tény, hogy a Föld fizikailag megtört, lelkileg pedig megroppant lények bolygója lett, amelyik már soha nem fog felépülni az önmagának okozott pusztító csapás következményeiből. Ideig-óráig még talán eltengődik, de hosszú távon megújulásra képtelen, sorsa az univerzális történelmi süllyesztőben történő eltűnés.

Egyetlen kiút látszik ebből a globális csapdából: a Föld lakosságának kitelepítése más, lakható vagy lakhatóvá tehető világokra a közeli csillagok körül.
Sokan önszántukból indulnak el, de rengetegen ragaszkodnak a Földhöz, még így, ebben a lepusztult állapotában is, egyesek pedig egyszerűen csak félnek nekivágni az útnak. A "különlegesek" számára pedig egyenesen tiltott a kitelepülés.
Az állam, hogy elősegítse a kivándorlást, a Rosen cég hatalmas megrendelőjeként minden, a kivándorlást felvállaló ember számára ingyenesen biztosít egy androidot, hogy az majd az új világban segítségére legyen a kezdetben minden bizonnyal nehéz létfeltételek között.
Ám a Rosen vállalat a profit folyamatos növelése érdekében egyre élethűbb, egyre intelligensebb és egyre komplexebb személyiségű androidokat gyárt, hogy elnyerje a vásárlók kegyeit.

Már csak egyetlen nagyon fontos technikai korlát áll a cég útjába, hogy tökéletes embermásolatokat készíthessen: az androidok élete igen rövid, alig néhány évre korlátozódik.
Ezek a most már tudatos, intelligens robotok törvényszerűen jutnak el a felismerésig: ha ők már majdnem emberek, akkor őket is megilleti mindaz, ami az igazi embereket, semmivel sem alábbvalóak az embereknél.
Mivel a Föld tiltott terület számukra, úgy érzik, joguk van nekik is itt élni, az emberek között elvegyülve. Úgy érzik, nekik is joguk van a hosszú emberi életre, s általános közöttük a vélekedés, hogy a rövidre szabott működési idejük készítőik tudatos elhatározásának a következménye.
Ez pedig óhatatlanul a gépi személyiségek pszichikai torzulásaihoz vezet, ahhoz a téveszméhez, hogy az androidok az embereket ellenségeiknek tekintik, akik megtagadják tőlük a hosszú, teljes életet, míg az emberek úgy tekintenek az "andikra", mint az emberi társadalmat aláaknázni, szétzilálni készülő diverzánsokra.
Merthogy az androidok bizony sok alkalommal nem fogadják el, hogy távoli világokon rabszolgaként szolgálják uraikat; visszaszökdösnek a Földre, rejtőzködnek a lepusztult külvárosokban vagy beszivárognak a városokba, magukat embernek kiadva megpróbálnak belesimulni a társadalom szövetébe. Tehetik ezt, hiszen képességeik sok területen felülmúlják az emberekét, egyikük például híres operaénekesnőként "él", míg Deckart le nem leplezi.

Az androidok leleplezése azon alapul, hogy személyiségüknek van néhány ténylegesen negatív vagy destruktív vonása: képtelenek az igazi, csupán érzelmeken alapuló empátiára, szélsőségesen individualisták, rosszul vagy csak nagyon sok súrlódás közepette képesek csapatként együttműködni és a fanatizmus határáig előítéletesek az igazi emberekkel szemben.
Az emberek, miközben a buta műállatokat nagy becsben tartják, a teljes, emberi életre vágyó androidokat elpusztítandónak tekintik, szabad prédák, a rendőrség különlegesen kiképzett fejvadászokat vet be ellenük, minden android likvidálása komoly vérdíj felvételére jogosítja fel a sikeres vadászt.
És Rick Deckart egyike ezen könyörtelen, egymással versengő vadászoknak.
Bár Deckardot egyre inkább kétségek gyötrik azzal kapcsolatban, hogy az androidok elpusztítása morálisan igazolható dolog-e, de a feladat elvégzése után rá váró pénzösszeg révén teljesülhet Rick és felesége leghőbb vágyálma, egy valódi bárány megszerzése háztetőjük gyepére a jelenlegi műbárány helyett, melyet a társadalmi elvárások végett tartanak csak az előző évben elpusztult, felesége nászajándékaként kapott igazi bárányuk helyett.
Ezek a kétségek a nyomozás egy pontján olyannyira felerősödnek Deckard lelkében, hogy a szigorú törvényi tiltás ellenére még alkalmi szexuális kapcsolatba is kerül az egyik android nővel.

A történet során a szerző számos, valóban fontos és provokatív erkölcsi és társadalmi kérdést érint, mindezt szuggesztív módon ábrázolt környezetbe helyezve, a látszat és a valóság síkjainak ügyes egymásba úsztatásával operálva.

Virtuóz szerkesztettsége és a sok helyen megcsillanó kesernyés humoron is átütő mély humanizmus a regényt a SCI-FI irodalom valóban jeles darabjává emeli, a műfaj kedvelőinek nagy örömére.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez