BÄCHER Iván

ELINDULNI HÁROM NŐVEL

Bächer Iván tárcáival a Népszabadság olvasói hétről-hétre találkozhattak a napilap hasábjain. A szerző vérbeli publicista és pontosan tudja, amit már nagy elődei is magukénak vallottak, hogy "a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte". Nos Bächernek olyannyira vérében van a mesterség minden csínja-bínja, hogy úgy tűnik, még ezt a kicsiny fáradtságot sem kell megtennie, hogy lehajoljon, olyan könnyedséggel formálódik tolla alatt szinte minden élő és élettelen dolog és tárgy, esemény vagy éppen eseménytelenség témává. A hat ciklusba (Azok a régi szép tüzek; Mindenkinek van egy könyve; Három megálló; Úti képek; Jégborda; Elindulni három nővel) rendezett tárcák, karcolatok valamiféle logikai, gondolati együvétartozás szerint rendeződtek.
Az első fejezet írásaiban a múlt homályából fölfénylő hangulatokat idéz meg a szerző: a boldog békeidőket, a századfordulót, a kávéházak miliőjét, az újságírás akkori nagyjainak alakját, közöttük Hunyady Sándort, a Rákosi Jenő által vezetett Budapesi Hírlap 1903 augusztus 26-i számának érdekességeit, ( Azok a régi szép tüzek), majd Thúry Zoltán Katonák című, a Vígszínházban bemutatott darabját. A második ciklus írásaiban egy-egy életét formáló, meghatározó író vagy könyv által indukált gondolatoknak enged szabad folyást, például groteszk kis történetkében, fanyar humorral ad receptet arra, Hogyan legyünk magyar költő?, vagy miként keletkeztek a kitűnő író, Goda Gábor fejében - a mindenki által ősinek vélt - Zsidó legendák. A Három megálló című ciklusban hétköznapi, szinte mindannyiunk látóterében észrevehető eseteket mesél el, például, hogy meglőttek valakit az utcán ( A meglőtt ember arca), vagy valaki a Dunaparton kutyát sétáltat ( A vizslás; A Dunánál), netán egyszerűen csak egy Utcaképet fest le, ám ebbe a képbe belefér az egész huszadik századvégi magyar hangulat: az Intim Center előtt kialakult ökölpárbaj, amely, mint az utcai párbeszédből kiderül, a ki nem fizetett extra szolgáltatás miatt zajlik a bájaikat mutogató lányok és az azért pénzt adó férfiak portréja mind-mind remekbeszabott. Bächer egyébként éppen ennek a nagymestere, hangulatokat, portrékat halálos pontossággal fest meg, miközben érezhetően jól érzi magát, hiszen az írás számára nem munka, hanem "szórakozás". Ezek a remek karakterek egyként mulatságosak és egyként szánandóak is, ám a szerző önmagát sem kíméli, hiszen tetten érhető a Pokrócokban - az afölött "vívódó" apa monológjában, hogy a gyerek melyik pokrócot viheti ki a kertbe -, hogy önmaga karikatúráját adja. Az utolsó ciklus a családi élet színterén zajló eseményeket karikírozza ki. A Mosogatás főhőse, Ló Tasziló hírlapíró - vélhetően a szerző alteregója - arról "értekezik", miként mosogat ő és miként a családjában élő három nő, akikkel, amint ez a címadó tárcából is kiderül, milyen keserves az elindulás, színházba, vendégségbe, zsúrba, bálba vagy akárhová. Remek humorral megírt mini szatírák ezek, mert a megmosolyogtató történetek mindegyikében jelen van az ember a maga esendőségével, csetléseivel-botlásaival. Vélhetően, éppen ezért állnak az olvasókhoz olyannyira közel ezek a figurák, mert mindennapi gyengeségeinket látjuk viszont bennük, úgy, hogy azért eközben egyikük sem veszíti el emberi méltóságát.
- Remek kikapcsolódást ígérő kötet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez