BENYOVSZKY Krisztián

RÁCSMUSTRA

"Az irodalom hatalmas épület, rengeteg kisebb vagy nagyobb ajtóval, amelyeken kiírások eligazításként szolgálnak csupán. A címkék ugyanis nem feltétlenül teszik 'átlátszóbbá' az ajtók mögötti világ jellegét, s így egyáltalán nem biztos, hogy a 'Dante' vagy a 'Móricz Zsigmond', illetve az 'óda' és a 'detektívtörténet' nevű ajtón belépve azt találjuk ott, amit vártunk. Az egyes helyiségeket további ajtók kötik össze. Könnyen nyitható lengőajtók, lenti vagy fenti irányban nyíló csapóajtók, nemegyszer azonban rejtekajtók biztosítják az átjárást, olyan járatok, amelyek felfedezése olykor a véletlen műve." - írja Benyovszky Krisztián a Rácsmustra című könyvében. A műben először is szembetűnik a könnyed, olvasmányos stílus, a "szerbantalos" beszédmód, melyen elsősorban azt értjük, hogy a szerző élménybeszámolóként tud irodalomról írni, mintha személyes létében érintené meg a tárgyalt mű, és nem merevíti tudományos objektummá az elemzett szövegeket. Szokatlan, figyelemreméltó hang Benyovszkyé a mai magyar irodalomtudományban. Akárcsak Szerb Antalnál, a gördülékeny, olvasmányos kötet mögött alapos irodalomtörténeti és elméleti műveltség tapasztalható. Másodsorban, az idézet rávilágít a kötet szerkezetének és felfogásának jellemzőire: Benyovszky az irodalmat az egymásra épülő élmények, bölcsességek tárházának képzeli el, melyek úgy épülnek föl, akárcsak egy hatalmas és titokzatos épület, hasonlatosan az emberi lélekhez. A kötetében ellátogat néhány "szobába", átmegy néhány nehezebben bejárható, és csak a beavatottaknak ismerős folyosón, hogy végül az olvasóval együtt gazdagabban jöjjön ki ebből a kimeríthetetlen titkokat rejtegető csodavárból.
A Rácsmustrában a huszadik századi magyar szépprózával kapcsolatos irodalmi tanulmányokat, esszéket olvashatunk. Kaffka Margit, Ottlik Géza, Kosztolányi, Márai Sándor, Esterházy és mások szövegének elemzésekor a szerző igyekezett együttesen érvényesíteni a recepcióesztétika és az alaktan módszertani elveit, illetve alkalmazta a ricoeuri metaforikus irodalomtörténetírás eljárásait is. Azért is figyelemreméltó ez a könyv, mivel kísérletet tesz az irodalomtörténet és az irodalomelmélet "kibékítésére", párbeszédbe állítására. A Rácsmustra alcímeként odaírni, hogy "Olvasónapló", talán túlzottan is szerény megnyilvánulása a szerzőnek, ugyanakkor rávilágít az irodalom lényegére, éspedig arra, hogy az irodalom az olvasókért van.
Benyovszky könyvét - mindenki haszonnal forgathatja, irodalomtudós és irodalomkedvelő egyaránt, hiszen ebben a nagy "könyvesházban" mindenki találhat egy-egy neki tetsző "szobát". "Olyan labirintus ez, ahol jó eltévedni. Ezeket a bolyongásainkat örökíti meg az olvasónapló."

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez