CZIFRIK Balázs

HULLÁM, HÍD, HÁLÓ

A kötet kiadói ajánlásában Keresztury Tibor írja a bemutatkozó költő verseiről "fragmnetum-lét nedves színtere, kietlen tárgyi díszlete" jelenik meg Czifrik Balázs műveiben. Kétszeresen is találó ez a megállapítás, hiszen a költő láthatóan a világ részleteinek birtokbavételével van elfoglalva, ezt pedig úgy csinálja, hogy leírja, jellemzi, megnevezi, összehasonlítja a részleteket, az elementumokat és életmozzanatokat (Az állomány pusztulása; Peremvidék; Az ajtón túl; Szakma stb.). Látható kedvvel és minuciózus aprólékossággal időz el aprócska tárgyaknál: a színes ruhacsipeszeknél, a szerszám élén megvillanó napfény látványánál, a "szobakutyának" nevezett ébresztőóránál, és amikor már az olvasó csaknem elvész a részletekben, hirtelen rájön, hogy ez a aprócska momentum valami nagy egész képének megannyi részlete: a cikluscímekkel jelzett Hullám, Híd és Háló vízi panorámájának sok-sok motívuma, jelzése, képe, impressziója, csaknem észrevétlen metaforája.
Czifrik legtöbb motívuma a vízhez köthető, az emberhez közeli - ha tetszik, urbánus - vízi világ egy-egy részlete, a folyópart nyirkos köve, a híd domború íve, a Duna sokféle színben játszó látványa és belső, metafizikus képe, azután a lét legszűkebb terének, egy szobának a berendezése, az asztal, a konvektor, a vetett ágy stb. (Szakképesített szerelem; Zöld pók; Rét, mező, hegy; Átutazó stb.). És ebből a sok semmiségből, tárgyi motívumból bontja ki a hétköznapi ember életközeli világának látványát, amely visszavetül, rátükröződik a tárgyaival bíbelődő emberre, aki otthonos jóérzéssel mozog ebben a szűk világban - hiszen ismeri. Ismeri, tehát kedveli is, vagy legalábbis jól elviseli még ellenszenves tulajdonságait is (Dacia express; Mert kell egy cica; Párna stb.).
Finoman rejtett, szemérmesen takargatott versalakzatokat formál a költő; látszólag kötetlenül szól, szabad stílusban veszi leltárba szűk környezete tárgyait; később azután fölismerhetővé válik verseinek látens ritmikája, tünékeny zeneisége, a sorok hosszának váltakozásából eredő lüktetése, vagyis állóképeinek mozgalmassága.
- A kortárs költészetet figyelő olvasók örömüket lelik majd Czifrik versvilágának megismerésében.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez