ABE Kobo

A DOBOZEMBER

A dobozember dobozban él; ha hullámpapír dobozát a fejére teszi, leér a csípőjéig - ő mindent lát, de maga láthatatlan marad, láthatatlanul lakik, alszik, jár a dobozában. A doboz elkészítése egyszerű (részletes útmutatást kapunk hozzá), s dobozemberré válni is egyszerű, sőt csábító. Íme, egy példa: A-úr légpuskával kergeti ugyan el az ablaka alatt tanyázó dobozembert, de amikor új hűtőszekrényt vásárol, nem tud ellenállni a pompás nagy doboz kísértésének, előbb csak kipróbálja, aztán maga is dobozemberré válik. Az elbeszélő személye lassan mintha megvilágosodna: ő a légpuskával meglőtt dobozember; de amikor a kórházban az orvos meg akarja tőle vásárolni a dobozát, minden összezavarodik - többé nem lehet tudni, hogy három-négy dobozember közül ki az igazi, ki az áldobozember.

A regény szinte egyetlen lázálom, amelyben felcserélődnek a személyiségek, állandóan változik a kinn és a benn; filmszerűen merész vágások, erőszakos és erotikus jelenetek váltakoznak filozófiai meditációkkal. Az inkább a képek mint a cselekmény erejével ható ábrázolásmód egyre fokozódó, szinte tűrhetetlen feszültséget teremt, - az olvasóra is átragad Abe Kobo alapvető egzisztenciális életérzése, a tárgytalan, megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan szorongás.

Nem könnyű olvasmány, csak a modern irodalomban járatos, igényes olvasók értik-értékelik majd igazán.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez