Theodor W. ADORNO

A MŰVÉSZET ÉS MŰVÉSZETEK
(Irodalmi és zenei tanulmányok)

A német filozófus, az ún. Frankfurti Iskola talán legnagyobb hatású alakja - akivel könyvtárnyi irodalom foglalkozik - hazánkban is jól ismert szerző. Sokszor hivatkoznak a holocaust utáni költészet "lehetetlenségére" utaló kulcsmondatára, zeneesztétikai értékelései közül pedig Bartók-értelmezése váltott ki honi kontroverziákat (l.: Zene - filozófia - társadalom című korábbi gyűjteményét). Ebben a kötetben átfogó és Adorno magyar szellemi recepcióját megújító válogatással találkozhat az olvasó.
A szövegek első csoportja a filozófus és esztéta irodalmi tanulmányainak javát hozza: az előszóként is értelmezhető tanulmányt az "esszé" műfajáról, az ezt követők Hölderlinről, Goethéről, Kafkáról, Huxleyről, Mannról és Beckettről szóló alapvető gondolatokat adó tanulmányok. A második fejezet az adornói zenefilozófia és zeneesztétika nagy ívű panorámája, amelyben Bach-, Mozart-, Beethoven és Schubert-tanulmányok a zenei klasszikáról, a Mahlerről, Sztravinszkijről és Schönbergről értekező esszék pedig a 20. századi fejleményekről kialakított adornói gondolatokat reprezentálják. Ide kapcsolódik a magyar válogatás körültekintő szövegegyüttese (Függelék), mely a szerző Bartókkal kapcsolatos, ismételten revideált eszméinek alakulásáról ad áttekintést. A szerző nevével összeforrt filozófiai iskola szociológiai irányultságát követik a zeneszociológiai tárgyú dolgozatok. Adorno tömör és egyéni nyelven fogalmaz: a szövegek megértését célozva a magyar változatok elkészítésével avatott fordítókat bízott meg a kiadó.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez