|
Edmondo De AMICIS
SZÍV
Minden idők egyik legnépszerűbb, ám egyúttal sokat bírált, sőt
elvetett gyermekkönyve a Szív. Az elfogulatlan olvasónak nehéz
megértenie a könyvvel szembeni súlyos fenntartásokat. Kétségkívül
érzelmes, erősen didaktikus mű, szerzője szereti a pátoszt, nem
idegenkedik a retorikától, tudatosan meg akarja hatni kis olvasóit, de
mindezt magas színvonalon teszi. A levelekből, naplóból "bevágott"
elbeszélésekből, kis történetekből regénnyé szerveződő mű egy harmadik
elemista olasz kisfiú, Enrico iskolai és otthoni életét beszéli el.
Enrico vidám osztályba jár, ő és társai csintalan, huncut, felnőtt- és
tanítóbosszantó tettekre mindig kész teremtmények. De Amicis úgy tudja
e gyerekek mindennapjait előadni, hogy nemcsak általában az iskolás
kicsik életét ábrázolja meghitt bensőségességgel, mély életismerettel,
de ragyogóan kidomborodik, hogy múlt századi olasz kisfiúkról van szó,
a nemrég egyesült Itália gyermekeiről. Ez a sajátos, térben és időben
meghatározott, jellegzetes kolorittal felruházott közeg teszi
lehetővé, hogy az erkölcsi és hazafias példázatok és tanulságok ne
légből kapottnak, ne szervetlenül a műhöz igazítottnak tűnjenek, hanem
abból organikusan kinövőnek. Persze a legtöbb csínytevés alkalmas az
író számára morális tanulságok levonására, de legalább úgyanennyi
azoknak a rövid "betéteknek" a száma is, amelyek a didakszist
önmagukban hordozzák. Nemcsak hősi tetteket végrehajtó kisfiúkról
hallhatnak a mű szereplői, de megismerkednek az olasz történelem nagy
fordulatának, az egyesülő Itália harcainak eseményanyagával is. (Hazai
olvasók számára a magyar vonatkozásokat amelyek Kossuth és a magyar
emigráció miatt bőségesek, szerkesztői jegyzetek magyarázzák.) A mai
9-13 évesek ha nem is könnyeznek majd rajta, de maradandó emlékként
raktározzák el.
|
