|
A kitűnő és méltán népszerű publicista novelláskötete mintha semmiféle
összefüggésben nem állna a szerző újságírói tevékenységével: nem a
realitásoknak szentelt, tanulságos egyéni sorsokat ábrázoló írások
ezek a rövid szépprózák, hanem kegyetlen és kegyetlenül ironikus
mesék. Átmenetet képeznek mintegy a szürrealista-abszurd történetek és
a modern fekete irodalom angolszász ihletésű munkái között:
gyilkosság, erőszak, exhibicionizmus, perverz szeretkezési akciók,
vér, könny, váladék elidegenítő motívumai váltakoznak bennük
"csodákkal", áttűnésekkel, abszurd helyzet- és létszituációkkal,
kifordított-átértelmezett tanulságok értelmetlen akciókkal, "döglött"
szimbólumok nyers kibeszélésekkel (A kutyátlan ember; Olga babái; A
macska; Egyszer lehajoltam; Az alattvalók szaporodásáról stb.).
Valahol mélyen, az üzenetek, a világkép, a létértelmezés szintjén
persze felfedezhető az összefüggés az író és a közíró munkássága
között, - a novelláskötetet azonban inkább a modern amerikai posztbeat
szerzők műveit kedvelők fogják értékelni.
|
