Ivo ANDRIC

HÍD A DRINÁN

Ivo Andric méltán világsikert aratott, Nobel-díjjal jutalmazott regénye hatalmas szándékú vállalkozás kiérlelt megvalósulása. A mű keretét a boszniai Visegrádnál a Drinán átívelő pompás híd története szolgáltatja, s az író híven be is számol e páratlan építészeti remek sorsáról 16. századbeli felépítésének mozzanataitól az első világháború legelején történő részleges elpusztításáig, hetedik pillérének levegőbe röpítéséig. Emez állandó tengely köré azonban hallatlanul gazdag anyagot épít.

Mehmed pasa Sokoli, a kiváló nagyvezír építtette objektum mintegy a stabilitás jelképe, az egyetlen, lényegében változatlan pont környezetében - körülötte lassan hömpölyög, méltóságteljesen árad, vagy éppen forrong a történelem sodra: hiába rendezkedik be tartósan a török, egyre inkább érződik hatalmának gyengülése (így a hídhoz tartozó karavánszeráj is lassan elpusztul amiatt, hogy a fenntartásának pénzügyi feltételeit biztosító magyarországi nagybirtok kicsúszik a kezéből), egyre erősödik a szerbek ellenállása, mind gyakoribbak fegyveres felkeléseik, melyek törvényszerűen vezetnek az önálló Szerbia létrejöttéhez. A szultán végül kénytelen átengedni Visegrádot is az okkupáló, majd annektáló Osztrák-Magyar Monarchiának. Ezzel mintegy a történelem menete is felgyorsul, a "svábok" "kapitalizálják" a vidéket, beköszöntenek a boldog békeidők a maguk gazdasági prosperitásával, kulturális fellendülésével, miközben azonban egyre több jel utal a közelgő világomlásra.

Igen megalapozott, hiteles krónikát kapunk tehát, melyben impozáns néprajzi, művelődéstörténeti stb. anyagot is felhalmozott az író. Ugyanakkor - bár kétségkívül mindvégig tárgyszerű marad - műve lényegesen többet nyújt az ismeretterjesztő irodalomnál. Igazi remekmű a Híd a Drinán, mely alapvetően tény- és dokumentumirodalom jellege ellenére is esztétikai értékkel bír. Andric ugyanis a pompás leírások mellett - mintegy a történelem sorsfordító konfliktusait megérzékítendő - bőven merít az itt élő népek és vallási felekezetek, a szerbek, törökök, zsidók, utóbb a megszálló németek, magyarok, szlovákok, horvátok, más megközelítésben a pravoszlávok, mohamedánok, izraeliták, katolikusok stb. között terjedő legendákból, mesékből, "igaz" történetekből és anekdotákból, s szuverén módon fel- és átdolgozva, egyszer drámai töltésüket, másszor komikus oldalukat, megint másszor példaértékűségüket kidomborítva közvetíti is őket. Ehhez kapcsolódóan a mű egész szerkezetében is az epikai alakítás törvényeit, a sűrítés és a szelekció elvét érvényesíti mesterien Andric, miközben intellektuálisan is telíti azt, sajátos történelembölcselet és ontológia magasabb szféráira nyitva kaput.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez