APÁTI Miklós

NE ÖLD MEG A FEHÉR KÍGYÓT!

Az egyes szám első személyben fogalmazott "tudatregénynek" alaptörténete egy középkorú értelmiségi pár alkalmi egymásratalálásából kibontakozó hosszabb időtartamú, de a szereplők adottsága miatt eleve jövőtlen, azaz biztosan véget is érő szerelmi kapcsolat. A negyvenes éveiben járó Skurcz János - mint annyi más kortársa - nem érzi jól magát az őt körülvevő világban. Saját maga és a szinte rákövesedett körülmények (felbomló házasság, ital, futó kapcsolatok) elől menekülni próbál, illetve igyekszik megérteni a mélyebb mozgatórugókat. Így kerül ismeretségbe, majd bonyolódik szerelembe a - szintén hazugságokkal terhelt emberi kapcsolatok szorításában élő - szép lektornővel, aki hozzásegíti és rákényszeríti a visszaemlékezésre, a múlt és önmaga tisztázására.

A gyermekkortól a felnőtt életig ívelő visszaemlékezésekben sorra bukkannak fel és süllyednek el Skurcz életét valamilyen módon befolyásoló szereplők: a család, a kamasz- és diákkapcsolatok, szerelmek, s velük párhuzamosan (a főhős kora és befogadóképessége által megszűrten) a felszabadulás utáni Magyarország gazdasági és politikai eseményei is. Az emlékezések során felbukkanó figurák - a tudatos írói szerkesztés következtében - összekeverednek, összemosódnak a ma eseményeivel és szereplőivel és a főhős Skurcz emócióival s gondolataival. Így alakul és teljesedik ki szinte az olvasó előtt ez a sajátos műfajú írás - a mű egyik gyermekszereplőjének szójátékával elnevezett "betegtív-regény".
Az elmélyülést kívánó mű elsősorban az értelmiségi olvasók körében válik élményszerű befogadássá.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez