Guillaume APOLLINAIRE

VERSEI

A kötet Apollinaire válogatott verseit tartalmazza az eredeti kötetek (Bestiárium vagy Orpheus kísérete; Szeszek; Vitam impendere amori; Kalligrammák) sorrendjében, bőségesen bemutatva a nagy költő minden fontos pályaszakaszának jellemző alkotásait. Apollinaire nemcsak a francia, de a világlíra egyik legfontosabb, modern, új poétikát kezdeményező alkotója, a huszadik századi költészet egyik első klasszikusa.
Első versei, a négysoros epigrammák (Orpheus; Teknőc; Ló; Láma; Kígyó; Cica stb.) látszólag még hagyományos művek: kissé rejtélyesek ugyan, mindegyikben található a klasszikus tömörségű leírás mellett valami különös célzás, értelmét nehezen feltáró szimbolikus vonás, de nem különböznek lényegesen a századvég modern verseitől. Az első hatalmas méretű és jelentőségű igazi Apollinaire-vers az Égöv. Ebben a vizionárius erejű költeményben különböző nézőpontok, értelmezési síkok vetítődnek egymásra a kubizmus szerkesztői elveinek megfelelően. A világtörténelem néhány nagy eseménye, a hajnali részegségben látott Párizs, a friss benyomások és az egész életutat felidéző emlékképek, a tanácstalanságot kifejező, választást nem engedő alternatívák és az egész emberi világot értelmező megállapítások kapcsolódnak itt különös, sajátos logikájú rendbe. Az e műveket követő alkotások, ha a továbbiakban már nem is ennyire programszerűen, de a megkezdett utat folytatják. A legtöbbször nehezen értelmezhető, csak nagy elmélyüléssel meghódítható költemények szomszédságában azonban klasszikus tisztaságú, átlátszó kompozíciójú szerelmes versek, Verlaine-re emlékeztető telt atmoszférájú hangulatköltemények is olvashatók (Ősz; Vadászkürt; Végzetem; Ó Marie; Tested kilenc kapuja stb.).

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez