ÁPRILY Lajos

VÁLOGATOTT VERSEI

Áprily Lajos lírikusi munkásságának hosszmetszetét rajzolja ki a kötet, amely így nemcsak tartalmában, de időrendi jellegzetességeit tekintve is hű tükre a 20. századi magyar költészet egyik meghatározó jelentőségű életművének. Áprily egész költészete - noha pályakezdése és művészi, alkotói kiteljesedése Erdélyhez kötődik - líratörténeti, stiláris értelemben a Nyugat első nemzedékével rokon, oda tartozó; abban az értelemben is, hogy több mint fél évszázadnyi munkássága föltűnően egységes. Kidolgozott tematikája, gondolatisága, érzelmi hangoltsága és míves beszédmódja alig változott az idők során: a természet szerelmeseként indult, panteisztikus fölfogású és mesteri tudású költő volt, akinek életét ugyan érzelmi cezúrák tagolták - például távozása Erdélyből, vagy jóval később unokája halála -, életműve mégis egy tömbből való; nagyon pontosan és szó szerint "szépen" kidolgozott versek sokaságából áll.

A válogatás jól mutatja az első korszak kidolgozott, cizellált melankóliáját (Falusi elégia; Esti párbeszéd), a szépségeket búsan figyelő nosztalgikusság költői erejét, preciz jelzőhasználatát és finom árnyaló képességét, vagyis azt, hogy szinte indulása pillanatától kész költő. A későbbi művekben némiképp erősebb a meditációra való hajlam, a bánatok tárgyiasabbak, ugyanakkor a gondolatok-érzések együttese filozófiailag átgondoltabb (A láthatatlan írás; Ábel füstje; Jelentés a völgyből!) és valami átszellemült, egyszerre éteri és személyes rajongás egyéníti megszólalásait, legyen témája a természet, a szerelem, a kultúra, a művészetek valamely élménye. Utolsó éveinek verseit a halálközeliség tudata, a félelem-nosztalgia-búcsú hangja jellemzi, amely mindig hitelesen üt át a tudós költő, a formaművész bravúrjain. Az utolsó évek ciklusai (Őszi tükör; Napfogyatkozás) a humanista bölcselő kristályszerkezetűvé párolt törvényeinek gyűjteményei.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez