Lucius APULEIUS

ARANYSZAMÁR

Apuleius írói munkásságát görög filozófiai tanok latin nyelvű népszerűsítésével kezdte. Legjobb alkotása az Aranyszamár című regénye, amely 11 könyvből áll. Főhőse a korinthoszi Lucius, akit varázslói képességekkel rendelkező kedvese tévedésből szamárrá változtat. Lucius állat alakban, de emberi értelmét megőrizve megy keresztül számtalan kalandon, így felfokozottan éli át az emberek kegyetlenségét és ostobaságát. A regény változatos színhelyeken játszódik, és a szamár-ember hányattatásai során a kor számos jellegzetes típusát vonultatja fel. Gazdái rablók, katonák, mesteremberek, birtokosok. Sok mindent lát és hall, így a vézna mesére Apuleius betételbeszélések formájában felfűzi a görög novellairodalom legszebb gyöngyszemeit, köztük Ámor és Psyché halhatatlan történetét. Néhány borsos anekdotáját még Boccaccio is feldolgozta (A hordó; Az áruló saruk; A kikapós Molnárné). A hős végül egy Ízisz tiszteletére rendezett körmeneten nyeri vissza emberi alakját, s a mű az Ízisz-vallás felmagasztosulásával végződik.

A regény színes, realista képet fest a kései ókor világáról, sajátos kegyetlenségeiről, misztériumairól, de egyszerű mindennapi életéről is. A korabeli hétköznapok realista bemutatása mellett Apuleius gyakran él a görög regény megszokott fordulataival: a csodás elemek és a romantikus üldözések motívumával. Stílusa a késői latin próza remeke. Igazi klasszikus - ha borsos részletei, naiv erotikája miatt esetleg titokban is - mégis sok-sok évszázada okoz gyönyörűséget az olvasók új és új generációinak.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez