ARANY János

ARANY JÁNOS ÖSSZES KÖLTEMÉNYEI
Költői beszélyek és beszélytöredékek.

A kötet a Rózsa és Ibolyával (1847) kezdődik - érdemes lenne eltűnődni rajta, miért tartotta sokáig Arany a legjobb, legkedvesebb művének. Ezt követően a legfontosabb művekre szorítkozva tartalmazza a Katalin, a Bolond Istók, A nagyidai cigányok szövegét, és olyan pompás kisepikákat, amilyen az ellenállhatatlan humorú A Jóka ördöge vagy az Arany által ritkábban megénekelt történelmi korszakban játszódó Az utolsó magyar. Ezzel az 1858-ban keltezett művel záródik a kötet. Gángó Gábor utószava néhány oldalon nem mondhat "szakmailag" újat a kötetben közzétett gazdag, szerteágazó folyamról, de tömör, érthető, fölhívja a figyelmet a fontosabb analógiákra (Katalin - Byron, Bolond Istók - Petőfi, sőt Weöres stb.). Helyesen állapítja meg, hogy az "...elbeszélő költemények formai és hangvételi egyöntetűsége ('népies, for ever') a forradalom után megszűnik. 1850-től kezdődően a poétikai eszközökkel való kísérletezés változatossága és az összetettebb előadásmód jellemzi őket". A kötetben szereplő művek után, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján egy tiszavirág életű ódai korszak, majd a Buda halála következik, s azután a költő Arany magába zárkózik.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez