ASPERJÁN György
VÁDAK ÉS GYÓNÁSOK
Leplezetlenül, sőt tudatosan elszánt, szinte már-már önkínzóan
önéletrajzi regény Asperján e munkája. Édesanyja halála szakította fel
a szerzőben azt a bonyolult, először ebben a regényben tisztázott
élményköteget, amelyek feldolgozásához egyszerre és egyúttal kellett
felhasználnia a dokumentumpróza, a memoár, az önéletrajz, és a
vallomásos líra formáit és eszközeit. A regény nyitójelenetében öt
testvér, egyetlen anya négy apától származó gyerekei állnak a
ravatalozóban. Eddig nem sokat találkoztak, kivált nem a regény
elbeszélőjével, a saját nevén szereplő Asperján Györggyel. ő volt
ugyanis az első gyerek, a megejtett kis mindeneslány szégyene, ki
lelencként nevelődött fel. Az anya (mennyire és miben anya, merül fel
a kérdés a főhősben) halála sorsával, személyiségével,
sorstörténetével való szembenézésre, önvizsgálatra készteti az írót.
Nem kezdheti a kutatást gyermekkorával, mégcsak szüleivel sem, sokkal
hátrébb kell nyúlnia az időben, rekonstruálnia kell anyja
gyermekkorától az egész szövevényt. E rekonstrukció maga a könyv.
Változatos eszközökkel, az időrendet néha megbolygatva, hol családi
fényképeket nézegetve, hol a titokzatos apát, majd annak özvegyét
felkeresve, hol anyja ritka megszólalásait elemezve-értelmezve bomlik
ki a történet, megdöbbentő, naturális hűséggel, sokszor tudatosan
vállalt, elidegenítésül is alkalmazott tudományossággal...
|