|
Octave AUBRY
NAPÓLEON MAGÁNÉLETE
Az olvasó bizonyos szempontból többet kap a könyvtől, mint amit a
cím ígér. A műfajaként az életrajzi regényt megjelölő mű szemmel
láthatólag bőséges forrásanyag ismeretében megírt, írói fantázia és
mély empátia segítségével kiegészített portré, nem csupán intim
"kiteregetés". Az információk bősége és változatossága a teljes embert
állítja az őt megillető helyre. Az író stílusa, hangneme pontos,
szikár, tárgyilagos. Nem rajong, nem heroizál, nem menteget, nem
értékel. Napóleon életéhez, tetteihez az egyetlen - írói tisztességgel
- lehetséges módon közelít; hagyja, hogy a tények beszéljenek
önmagukért. A ténnyel való hűséggel jól megfér, hogy a szerző a
Napóleon körül folyamatosan terjengő pletykákról is beszámoljon, ám
minden esetben megemlíti az információ kétségbevonhatóságát. Aubry
néha " védelmébe" veszi Napóleont, egy-egy lehetetlen intézkedését
mentegetve. Ezek a "kiszólások" azonban e tiszteletre méltó munka
fényében jelentéktelen hibák.
|
