|
BÄCHER Iván
KUTYA MANDOVSZKY
Mintha egy családi fényképalbum szereplői elevenednének meg a kötet
lapjain. Bächer szerencsésnek tudhatja magát, hiszen több élet sem
lenne elegendő arra, hogy népes családjának tagjait mind életre
keltse. "Családtörténetek" - igazít el a kötet alcíme e különös regény
műfajáról, mely valójában novellák, pontosabban pillanatképek,
epizódok sorozatából rajzolja meg a Romlaky és Gold famíliák (és azok
oldalági leszármazottainak) történetét. Az olvasó folyamatosan kapja a
családtagokra vonatkozó információkat, ki mikor, hol, és miért
született, így azután az az érzése támad, ha a szerző akarta volna,
igazi, több generáció életén átívelő hagyományos családregényt
gyúrhatott volna a rövid történetekből. Ám Bächer Iván ambíciója
nyilvánvalóan nem ez volt. Nála ugyanis nem a nagy összefüggésekre, a
folyamatosságra esik a hangsúly, hanem mindig az ittre és a mostra.
Ezért válik egy-egy jelentéktelennek tűnő epizód előbb vagy utóbb
hangsúlyossá, fontossá, például ezért látszik különös fénytörésben a
dédapa alakja, akit az átmulatott éjszaka után, maga Ady Endre segíti
föl a vonatra. A történetek szereplői többségükben a főváros
Lipóciának nevezett városrészében születtek, éltek és haltak, és
többnyire a középpolgári jólét színvonalán élték mindennapjaikat. Ám
mindegyiküket valamiféle gyermekien játékos, bohókás életszemlélet
hatja át, legalábbis a szerző ekként láttatja az azóta már jobblétre
szenderült szeretetre méltó kedves őseit. A kötet igazi szépprózai
remeklés, mely attól válik szinte megejtővé, magával ragadóvá, hogy
szerzője valóban családtagként szereti minden szereplőjét, és sorsuk
alakulásán keresztül pontosan érzékeltetni tudja a huszadik század
magyar és mégis világviszonylatú "alapszituációit", miközben remek
humorral képes láttatni a történelem korántsem nevettető fordulatait
is.
|
