|
BÄCHER Iván
LEVÉLREGÉNY
Anna, a nyugdíjas tanárnő hosszú évek után váratlanul levelet kap
gyermekkori szerelmétől. A férfi Romániában él, nyugalmazott orvos.
Anna kezdetben fél a kapcsolat újrakezdésétől, de lassacskán meghitt
levelezés alakul ki a két ember között. Az asszonynak fokozatosan
létszükségletévé válik, hogy e levelekben kibeszélje napi gondjait,
megossza apróbb-nagyobb örömeit a férfival és gondoskodjon - így
távolból is - róla; főzési jó tanácsokkal látva el Vilmost. Élete
alkonyán nem csak levelező partnert, régi barátot lel, de egyben
társat is. A mű a levél-regényforma klasszikus mintáját követve Anna
életét állítja középpontba; az ő sorain keresztül értesülhetünk a
férfi sorsáról, napi gondjairól is.
Anna erdélyi születésű, kétszeresen elvált asszony, aki még
nyugdíjasként is tanít egy budai gimnáziumban. Így érthetően gyerekei,
tanítványai, kollégái állnak élete középpontjában. S múltjából csak a
meghatározó élmények: az egyetemi évek, a párizsi tanulmányút, az
ifjúkori szerelmek, az első házasság, kislányának a halála, az ostrom
pokla idéződik meg - nagyrészt a jelen eseményeihez kagcsolódva.
A mű másik olvasata szerint "nevelési regény". Többféle
tanáregyéniséget sőt gyermektípust is megrajzolva érzékletes képet
fest mai iskolarendszerünkről, az oktatás színvonalának süllyedéséről,
s ezzel egyidejűleg társadalmi helyzetünk fonákságairól, amelyekben a
nevelési rendszer hibáinak okai is keresendők. A mindent elárasztó
szürkeségből, közönyből csak keveseknek sikerül kiemelkedni.
Ugyanakkor e látszólag teljesen különböző egyéniségekben közös az
önmagukhoz való következetesség és a tolerancia képessége, amely az
együttélés elengedhetetlen feltétele. A könyv feltehetően leginkább a
pedagógus olvasók körében számíthat sikerre.
|
