BAKA István

SZTYEPAN PEHOTNIJ TESTAMENTUMA

A kortárs magyar líra egyik kiváló - és európai horizontú - képviselőjének újabb verses kötete a kitalált "orosz" költő, - a korábbi ciklusokból már ismert - Sztyepan Pehotnij testamentumaként összegzi Baka István gondolatait. A kötet címét is adó "testamentum" három füzete, régi és újabb versei az orosz kultúra nagyságát, halhatatlanságát dicsérik. Finoman árnyalt képei, erőteljes jelzői érzékeltetik hetven év történelmi-politikai eseményeit, amelyeknek Lenin-ikonosztáza, jól idézett "lágernyelve" párhu zamot von történelem és kultúra meghamisítása között.
A kötet többi verse is tematizált csoportokban következik. Az első egység szonettjeinek (Trisztán sebe) visszatérő gondolata a halálban feloldódó - kiteljesülő - szerelem, miközben a költő, személyes élményként megénekelt magán - és közéleti mondanivalója is kicsendül a zárt formakultúrájú versekből. Költőtársak emlékét idézi, az ő gondolataikra - pl. József Attila, Hervay Gizella vagy M. Cvetajeva - válaszol a Szaturnusz gyermekei ciklus tíz költeménye. Egyéni gondolatvilága nem kapcsolható semmilyen lírai "műhely" megszervezett közösségéhez: valóságszemlélete, esztétikai eszménye a legáltalánosabb európai kultúrát közvetíti, s ez adja meg költészete jelentésvilágát: az etikai elkötelezettséget, a humanista felelősségérzetet. Párhuzamosság - analógia - találkozás: ezen a gondolati síkon fogalmazódnak Baka István versei, amelyek a mély gondolkodás rekonstrukciójának élményével is megajándékozzák a kortárs lírát kedvelő közönséget.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez