AZ ELVARÁZSOLT EGÉRKISASSZONY
Az írónő korai művei közé tartozik a meseregény, amely egyike legjobb
alkotásainak. Aprócska hőse Fánika, az egérkisleány, aki a történet
kezdetén szegény, mint a templom egere. Kétségbeesett elszántságában, az
éhségtől mardosva összeszedi minden bátorságát, és besurran a történetbeli
városka köztiszteletben álló mézeskalácsosához, Cukor anyóhoz. Keserű sorsa
egy csapásra jóra is fordul: Cukor anyó tejben-vajban füröszti egészen
addig a percig, amíg Fánikán el nem uralkodik a torkosság, és a
leghatározottabb tiltással is szembeszegülve meg nem eszi az anyó által
készített mézeskalács házikó kis cukorboszorkányának cipőcskéjét - mintegy
előételként a további nagy lakmározáshoz. De a lakomára már nem kerül sor,
mert a cipellő varázsereje (mint az a továbbiakból kiderül) megingatja Fáni
önbizalmát. "Szégyen a futás, de hasznos!" - ez lesz a jelmondat, s a
kisegér - galád tette bűntudatának árnyékában - megszökik. E szökéssel vége
is lesz jó időre a paradicsomi állapotoknak. Fáninak keserves árat kell
ugyan fizetnie, de a történet végén jobb, nemesebb kisegérként - sőt mi
több: boldog menyasszonyként búcsúzunk tőle.
|