BALOGH Róbert

SCHVAB EVANGILION
Nagymamák Orvosságos Könyve

"Ez a könyv lajstromba szed családi történeteket, emlékeket, álmokat, adomákat, imát, mesét", hiszen ez a vallomásértékű kötet a Magyarországon élő sváboknak ("a sváb: az egyik német törzshöz, nyelvjáráshoz tartozó személy") az óhazától a magyar hazáig megtett úton való hosszú - oda, majd vissza felé is tartó - menetelés krónikáját adja. A szerző, Balogh Róbert az ősei iránt érzett tisztelettel, apró "cserépdarabokból" rakja össze a régen felejtésre ítélt emberek mozaikképét, hogy ezzel a gazdag pannóval állítson emléket dédszüleinek, Ómamának és Ópapának.
Az igaz történet 1710-ben vette kezdetét, amikor a jobbágysorban élő német parasztokat kecsegtető igéretekkel, a gazdag termést adó, jó föld reményével csalogatták Magyarországra. Ők pedig jöttek szekéren, jöttek csónakkal a Dunán, nem volt másuk csak kicsiny "motyójuk", szorgalmuk és két dolgos kezük. A Trabertek, Wernerek, Schäfferek, Schermpfek, Brambauerek, Leideckerek, Schmidtek, Kremerek és sokan mások többek között a Baranya megyei Véménd községben telepedtek le. A megfeszített munka azonban sokszor hiábavalónak bizonyult, ezért azután a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján az Amerikába "kitántorgó" szegény parasztok között számos sváb ember is akadt. A világháborúk, az erőszakos elmagyarosítás időszakai további kemény megróbáltatást róttak az itthon maradottakra. A kötet Ópapájának (Ópapa könyve) és Ómamájának (Ómama könyve) igaz meséi ezeket az időszakokat idézik meg. A Volksbund megalakulása után ott remegett a levegőben a félelemmel teli kérdés, hol lenne jobb a jövőt megérni, az óhazában, otthon, Németországban, vagy itthon, Magyarországon. A történelem azonban nem hagyott sok gondolkodási időt ezeknek az embereknek. 1947-ben - kísértetíesen hasonlítva a haláltáborokba vittek bevagonírozásához - marhavagonokba terelték a félelemtől reszkető svábokat, hogy kitelepítsék őket. Hol van hát az otthon és az itthon, erre a kérdésre keresték a választ ezek a szerencsétlen emberek, akik házukat, életük munkáját hátrahagyva indultak el azon az úton, melyről azt sem tudták, hogy hova vezet. Ópapák sírhantja domborül a kitelepítések végállomása felé vezető úton, és mindenre elszánt Ómamák léptei keresték az utat, hogy akár gyalogszerrel is, de hazatérhessenek. Az Unokák könyve tisztelgés az ősök emlékének, az imákból, mesékből és valóságból egymásra rétegezett történetek emlékműként magasodnak az Ópapák és Ómamák sírdombja fölött.
A szerző kötete családregényként is olvasható, ám valójában szociografikus térképe a Baranya megyei falucskában élt svábok kacskaringós életútjának. A családi fényképalbum fotóival illusztrált kötet "Csigavonalban mozgó, csöndes merengés. Svábokról" - a dokumehtumregény ekként ajánlható az érdeklődők figyelmébe.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez