BARTIS Ferenc

FOHÁSZOK ÉS SZITKOK FÖLTÁMADÁS ELŐTT VAGY A KÖLTÉSZET MEGKÍSÉRTÉSE

Barokkos című verseskötetében az erdélyi születésű, de 1984 óta Magyarországon élő Bartis Ferenc - modern formában, jobbára prózaversekben - a 16-17. századi papköltők, prédikátorok, száműzött vagy börtönben sínylődő hithirdetők jajszavait, panaszait, fájdalmát fogalmazza újra. Az elhagyott szülőföld utáni vágyódást nem gyógyítja a befogadó haza ölelése, annál kevésbé, mert a rendszerváltozás utáni Magyarországban tapasztalt számos visszásság elkeseríti az időközben feleségét is elveszített, betegségekkel birkózó költőt. Így hangja hol érzelmesen ellágyuló, hol szarkasztikusan gúnyolódó, hol keserűen átkozódó versben szólal meg. "Székely népballadákat zokogó" édesanyja emléke (Világkikötőben) csakúgy felködlik verseiben, mint a börtönökben megkínzott erdélyi püspök példája (Márton Áron századik születésévében). Öröme, ha "Erdélyből egy-egy jószándék érkezik" hozzá (Magány a berakatban), de ilyenkor is újraéli a kisebbségi sors keserű emlékeit, mert "a kisebbségi sors nem évül el" (Bölcsőfeliratok koporsókon).
Bartis költeményei kemények, megfogalmazásait mindig keserűség hatja át. "Ezek a versek nem versek! / Merényletek a Költészet ellen" - írja mottóként vékony kötete elé. Úgy érzi, hogy "méhenkívüli-fogantatásban / pusztul el az egészségesebb szándék" (Ablak-párkány-küszöb), és hogy "kínjában él a nemzet" (Húsvéti parafrázis). Négyszemközt Batthyány Lajossal; Új magyar betyár kurjantásai; Árverés a Pokolban című verseiben a hazai aktuálpolitika kérdéseire keres választ, s mintegy összegezve állapítja meg, hogy "sikoltás-gyűjtemény a költészetünk" (Halálos kegyelem). Bartis kötetét - főként azok lapozgathatják örömmel, akikben a nemzeti érzés a költőével egy lángon ég.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez