Charies BAUDELAIRE

A ROMLÁS VIRÁGAI

A múlt századi francia írodalom forradalmi, iskolát teremtő verseskötete a modern líra egyik legfontosabb alapműve. Sokan és igen sokféleképpen értelmezték azt az újdonságot amit hozott, abban azonban minden méltatója egyetértett, hogy egységesebb, magasabb átlagszínvonalú, a remekművek ilyen sokaságát egyszerre hozó kötet kevés akad a világirodalomban. Arra is ezt a kötetet szokták példának felhozni, hogy milyen hatások érhetők el a versek sorrendjének, ciklusainak tudatos és aprólékos megkomponálásával.

A hat ciklus (Sleen és ideál; Párizsi képek; A bor; A romlás virágai; Lázadás; Halál) egymásutánja nemcsak egy életutat jelképez, hanem annak a folyamatnak is pontos rajza, ahogyan az emberi élet nagy kérdései, a kérdések elől való menekülés különböző formái (mámor, szerelem, panteisztikus beleolvadás a természetbe stb.) felmerülnek egy korát, a múlt század közepét, végét élő érzékeny, a sablonmegoldásoktól heveny undort érző ember lelkében. A korábbi (és kortársi) kritika dekadenciát, öncélú sátánosságot, dandys fölényt vélt látni a versek többségében (Exotikus illat; A vámpír; Az illatszeres üveg; Vonzó borzadáLy; A gyilkos bora; Lezbosz; Ábel és Káin stb.), nem vette észre az ezekben a versekben is megnyilvánuló végtelen melankóliát, azt a heves vágyat, amelyet a gyakori irónia inkább kinyilvánít, mintsem eltakar, hogy valami tartós, biztos választ találjon a személyiség megvalósítása, a magányosság leküzdése, a valódi szerelmi kapcsolat megteremthetősége kérdéseire (A lélek hajnala; Délutáni dal; Őszi szonett; Találkozás egy ismeretlennel; A nap vége; Az utazás; stb.).

- A romlás virágai magyarul 1923-ban jelent meg először, és azóta is a legnépszerűbb, a verskultúrát leginkább próbára tevő alkotások közé tartozik.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez