|
Joseph BÉDIER
TRISZTÁN ÉS IZOLDA REGÉJE
A mű a végzetes szerelem egyik első nagy mítosza. A történet
alapeleme már a kelta folklórban megtalálható. Trisztán és Izolda a
véletlen tévedésből megivott fűszeres borból a "halált itta" - a bűvös
bájitaltól a szenvedélyes szerelem gyökerének és gyötrelmének lettek
rabjai, a mámor és a kín szabad szolgái. Attól a végzetes pillanattól
sorsuk megpecsételődött. Szenvedélyük miatt olykor még önmaguk
ellenségei is, rádöbbenvén szerelmük tragikus bűnösségére. Az igaz
szeretők mindenhatóságával és bátorságával vállalják leleplezhető és
meggyalázható, törvényesen is elítélhető érzéseiket. Kegyetlen belső
vívódások árán is szeretik egymást. Drámai erővel tárul elénk az
eltévelyedett szerelmesek kettős-keserű küzdelme. Miként a végzetes
szerelmi háromszög vesztese, Márk király is kétség kínjában, bizalom
hitében küzd önnön bosszúvágya ellen, rádöbbenvén a
megváltozhatatlanra - Trisztán és Izolda már tudatosan vállalt
szerelmére. Márk király megcsalatásában a megértő megbocsátás érzése
győz, mintegy az ártatlan szerelem törékeny hatalmának tiszteletéül.
Lélekelemző mű: a főhős és a mellékszereplők vívódásainak,
kételyeinek, belső küzdelmeinek folyamatát napjainkban is érdekfeszítő
hitelességgel ábrázolja Bédier. Ugyanakkor egyén és társadalom
konfliktusainak; belső szabadság és külső kötöttségek drámai
ütközéseinek valóságát is megfogalmazza.
|
