BÉKÉS Pál

BÉLYEGGYŰJTEMÉNY

Békés Pált nem kell bemutatni az olvasóknak, mert gyerekeknek szánt művei (pl. A kétbalkezes varázsló) éppoly népszerűek, mint színpadi művei, vagy a napilapokban hétről-hétre megjelenő rövid írásai. Titka - műfajtól függetlenül - abban rejlik, hogy tartalmas, gondolatébresztő, de egyben mindig olvasmányos, szórakoztató stílusban írja meg a 20. század végi magyar ember problémáit, a minket körülvevő világot.

A miniatűr prózaforma, a tömörített karcolat új formáját lelte meg ebben az új művében Békés Pál. Kétségtelen, hogy ez az epikai alakzat az Örkény "egypercesek"-kel rokon. Békés is úgy alakítja apró novellettáiban az utalások, a referenciák rendjét, hogy az asszociációk sürített övezetét az olvasó jelentős szemantikai térré legyen képes szélesíteni. Vallomása szerint mindegyik kis novella közel száz szóból áll, egy-egy oldalt foglalva el a metszetekkel illusztrált könyvben.

A ciklus érdemi tartalma azonban korántsem a felület játékosságával egyezően bájos: a szerző családtörténetének epizódjai - épp szűkszavú formájuk miatt - felettébb "vérfagyasztóak", akárcsak az elbeszélő bélyeggyűjteményének önéletrajzi elemeiből táplálkozó írások. A prózai groteszknek ez a formája mintegy elütni akarja a célt, miközben az olvasó ráébred: a könnyednek tetsző hangvétellel az író kerülő úton vezeti a jelentés centrumába: "a legfontosabb történetek végül is elférnek egy bélyeg hátán" - vallja a szerző, aki a kötet írásaiban a groteszkre való hajlamot, az intellektuális látásmódot és a lényegre törő rövidséget minden árnyalatban szemlélteti.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez