|
BÉLÁDI László - KRAUSZ Tamás
SZTÁLIN; Történelmi vázlat.
Ki volt Sztálin? Lángelméjű vezér avagy - mint Trockij állította -
a "forradalom sírásója". Sztálin "működésének" egyre több tárgyi
bizonyítéka kerül napvilágra (árulkodó dokumentumoktól tömegsírokig),
életművének ugyanakkor elvitathatatlan végeredménye a megnyert
világháború és hazájának világhatalommá fejlesztése. Sztálinról, az
emberről - feltehetőleg autentikus források hiányában - csak
mozaikokat kapunk a könyvből, a legtöbbet még gyermek- és ifjúkoráról.
A későbbiekben külön fejezetet szentelnek a Sztálin-jelenség személyi
jegyeinek amely azonban terjedelmileg nyúlfarknyi és tartalmilag sem a
mű kiemelkedő része. Mindennek ellenére részletes kép rajzolódik ki a
forradalom után hirtelen magasba ívelő Sztálin-karrierről. Az
értelmiségi típusú forradalmárokkal szemben Sztálin a szervező
forradalmár típusát személyesítette meg, akinek szervező zsenije az
apparátus építésében teljesedett ki és aki természetesen az általa
megszervezett pozíciókat magának tartotta meg. A létrejött apparátusok
továbbépítésével később apránként felmorzsolta a demokráciát és az
apparátusba saját embereit ültette. Ellenlábasait pedig, elsőként a
régi lenini gárdát, Lenin munka- és fegyvertársait a nagy
kirakatperekkel és az azokat követő tisztogatásokkal elpusztította. A
könyv részletesen ismerteti a terrorhullámok masinériáját, éppúgy mint
Sztálin ügybuzgó és hűséges munkatársainak (Molotov, Berija,
Visinszkij, Kaganovics és Zsdanov) viselt dolgait. Szól Sztálin
háborús szerepéről, felelősségéről és karizmatikus hatásáról, valamint
a háború utáni újabb terrorpszichózisról (az írók és művészek elleni
zsdanovi kirohanások, a "leningrádi-ügy" hátteréről). A könyv utolsó
fejezete a sztálinizmus mérlegét megvonva magvas tanulságot is kínál.
|
