Saul BELLOW

HERZOG

Bellow első regénye (Lebegő ember) egy katonai behívásra váró chicagoi intellektuel naplója. Második műve (Az áldozat) a pszichoanalitikus módszer hatását tükrözi. Mindkét regény hagyományos: Flaubert és Henry James szellemében íródott. Az A.M. Kalandjai már félreismerhetetlenül "saját" műve. Ez pikareszk jellegű fejlődésregény, önéletrajzi elemekkel. Benne a bevándorolt orosz-lengyel zsidók életének kiváló ismeretéről tesz tanúságot. A történelmi háttér: e század harmincas éveinek gazdasági krízise. A Henderson, az esőkirály - mely a hangoskönyvtári állománynak is része - már nagyformátumú hőst állít középpontba, aki a megalkuvásra késztető amerikai életforma elől Afrikába menekül és a wariri törzs főnökében felfedezi emberi eszményképét, az oroszlán szimbólumával jelzett embert.

A Herzog írói pályájának csúcsa. Lelki kalandregény. Hőse, Moses Elkanah Herzog, 47 éves történelem-professzor, igyekszik helyreállítani a második házassága következtében felbomlott egyensúlyát. Egyszersmind tisztázni akarja viszonyát környezetéhez, életéhez és annak a világnak eszméihez, amelyben él. Ehhez nem kell sok idő és túl nagy tér. Mindössze Chicago, New York és istentől elhagyatott kis birtoka, Ludeywille között kell utazgatnia, hogy közben gondolkozzék és főként leveleket írjon - ismerőseinek, kortársainak, vagy éppen a szellemi élet halott jeleseinek címezve. Idegállapota természetesen aggodalomra ad okot: "Mintha a tulajdon szájából, véréből, májából, beleiből, ivarszerveiből származó nedvekkel és színekkel festette volna meg a környezetét."

A világba vetíti saját bajait és e világot sorsává fogadja. De éppen ez a felfokozott elmeállapota teszi lehetővé kegyetlenül racionális elemzéseinek következetes végigvitelét. Kiindulása: a rossz ember keresése. Ezt feleségében, a látványos módon katolikus hitre tért Madeleine-ben és szeretőjében, Gerschbach-ban véli megtestesülni.

Tudja, hogy velük szemben tehetetlen: az "ő munkája az eszmélés; a dolga: a fokozott tudatosság", ugyanis, ahogyan öccse mondja: "ő mindent komolyan vesz, intenzíven csinál... és tehetsége van a végzetes választásokhoz". Vagy durva módon, (ahogyan egy ismerőse önmagára is jellemzően fogalmazza meg), Herzog "némileg együgyű és kevéssé gyakorlatias, de azért intellektuális ambíciói vannak, ...egy kissé arrogáns is, afféle elkényeztetett, mihaszna fráter..." Pedig ez a mihaszna fráter elsősorban nem a saját, hanem az emberiség sorsán aggódik. Előbb meghatározza önmagát, elhelyezi az emberiség - úgymond - íratlan történetében: hivatása, hogy személyes előnyök kilátása nélkül tevékenykedjék, harcoljon, feltéve, ha olyan cél lebeg a szeme előtt, amibe egész lényét beleadhatja ő is más is". Majd elveti a filozófiai illúziókat: "Az emberi élet elválaszthatatlan tartozéka az embertelen élet... mindent birtokolni kell roppant találékonyan, rettentő mohón, ugyanakkor szánni, sajnálni azt, ami élelmül szolgál, amit megeszünk..." Ezután következik valódi, elsőrendű kérdése. (Itt esik egybe egyéni problémája a társadaloméval.) "Hogyan bánnak velünk embertársaink és hogyan bánunk mi velük?" Álláspontja egyértelmű, világos: "A lényeg az, hogy vannak olyan emberek, akiknek módjukban áll elpusztítani az emberiséget s ezek az emberek ostobák, arrogánsak, őrültek és könyörögnünk kell nekik, hogy ne tegyék." "Kénytelenek vagyunk azoknak rabszolgái lenni, akiknek meg van a hatalmuk az elpusztításunkra." "Mindig is a legveszedelmesebb emberek akarták a hatalmat." Ő maga halálos kétségekkel teli szellemi kalandjának végén még csak jóváhagyást sem vár: "Tudom, hogy az én szenvedésem... az életnek valamiféle bővített formája, az igazi ébrenlétre irányuló törekvés, az illúzió ellenmérge, úgyhogy nem érdemlek érte semmiféle erkölcsi elismerést."

Mint látható, a mű lényege a huszadik század egy végletes, kísérleti helyzetbe kényszerített személyiségének elemzése, az amerikai életforma keretei között. Tévedés azonban azt hinni, hogy ezáltal egy pszichoanalitikai vallomássorozat leírását kapjuk. Bellow, aki legalább olyan jól ismeri mellékszereplőit - Ramonát, Herzog vigasztaló asszonyszeretőjét, Sonót, az odaadó japán leányt, a nagyszerű Simkin ügyvédet, a Herzog-család tagjait, az egyetemi kollégákat, a szakma riválisait - épkézláb, reális történettel fonja körül hőse töprengéseit, tévelygéseit. A cselekmény feladata: Herzog világának életrekeltése, gondolatai, érzelmei motíválása, ráeszmélései szükségszerűségének bizonyítása. Az író - fölényes szakmai tudással, olykor kíméletlen, de őszinte és önsajnálat nélküli gúnnyal, bölcsen elnéző humorral és mesteri, az elmélkedő részekből az elbeszélésbe észrevétlenül áttűnő és visszajátszó szerkesztéssel a századközép amerikai irodalmának kiváló regényét hozta létre. A kítűnő regény elsősorban értelmiségiek olvasmánya.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez