|
A NAGY DEGENERÁCIÓ A "nagy generációt", a negyvenes évek közepén, második felében születettek életmodelljét több magyar film és szépprózai alkotás is alapfogalommá, "bemérési ponttá" tette. Benedek Szabolcs nagyszerű regénye a "nagy degenerációt" - akik a hetvenes évek első felében születtek, fiai (lányai) tehát a nagy generáció apáinak, anyáinak - és azok életmodelljét mutatja be. A regény a lehető legadekvátabb és legszellemesebb megoldást választotta. Egy hetvenes években született, vidéki városban gimnáziumba járó fiú szemszögéből adja elő a legfontosabb évek, a rendszerváltozás éveinek eseményanyagát, természetesen a gimnazisták szemszögéből, élményein, mindennapjai, mindennapjainak tapasztalatain átszűrve. A regénynek ez a része önmagában is remek nemzedéki önvallomás, de persze egyúttal kitűnő életrajzi (áthallásokkal, módosításokkal) regény is. A mű "első" szövegét azonban megszerkeszti, átírja, módosítja, egyáltalán szövegként kezeli az "apa", egy negyvenes években született író. A második ennek a nagy generációból való valakinek az elsővel való foglalatossága azután igazán komplexszé teszi a művet. Mert nem két, párhuzamosan futó történetről van itt szó, hanem két szöveg egymásra hatásáról, két modell szembesítéséről, sőt két szöveg posztmodern párbeszédéről, kontaminációjáról. A két szöveg a lehető legtermészetesebben "olvassa" egymást. Ennek a kontaminációnak az író (nem a regénybeli, hanem Benedek Szabolcs) szinte minden lehetséges konzekvenciáját levonja: külön-külön is, együtt is láthatóvá válnak a generációk- degenerációk kollíziói, élet- és mentalitásformái, a kettő ütköztetéséből pedig a legszórakoztatóbb, sőt leghumorosabb szituációk adódnak, amelyek azonban nem nélkülözik a filozófiai mélységet sem. Az idősebb (negyvenes években született) olvasóknak pedig nagy vigasz lehet, hogy ezúttal nem két generáció éles szembeállításáról, hanem valódi dialógusáról van szó. - A kitűnő regény tartalmas időtöltést kívál. |
