|
MATHIAS REX
Benedek Szabolcs abból a fikcióból indítja könyvét, hogy
hajadni nagy királyunk, Hunyadi Mátyás (1458-1490) után
megmaradt egy napló, amelyben az "igazságos" a napi eseményeket
rögzítette, merthogy kedves foglalatossága volt az írás. Ennek
a naplónak a szerző birtokába jutott, és ezennel a széles
olvasóközönség számára is hozzáférhetővé teszi ezt a
gyöngyszemet, amelyet polihisztor tudású királyunk írt, aki
gazdag műveltsége, felkészültsége, széles látóköre okán a
legnehezebb kérdésekben is vitapartnere lehetett akár a
legnagyobb tudósoknak is. Mindemellett Mátyás elsősorban ember
volt, mégpedig - amint az a naplóföljegyzésekből kiderül -
igencsak kedves és szeretnivaló ember. A történetírás kissé
komorra festette alakját, ám ez a mostani kép nagyon is
emberközeli, és az olvasó a királyi palotában egy nyárvégi
napon naplóírásba kezdő Mátyás elbeszélése alapján kissé
másként látja majd a reneszánsz udvar hétköznapjait. A
főszereplő esendősége, emberi gyarlósága képes elhitetni az
olvasóval, hogy ő valóban ember és nem valamiféle szoborba
nemesült szellemóriás volt. A napló abszurditása nem a
szereplők cselekedeteiben, hanem a leírtak stílusában rejlik, a
jellegzetesen huszadik századi szófordulatok még inkább
emberivé, a ma élők számra is elérhetővé teszik a király
alakját, aki ugyanúgy gondolkodott - a napló szerint legalábbis
- mint mi, ma élő emberek. Megidéződik Vitéz János alakja, a
királyi udvar eseményei, a kissé vaskos termetű Beatrix
szemérmes bemutatkozása, majd pajkos játékai Mátyással. "Az
ember talán a legtöbbet az emlékeiből tanul; ti, kik ezt a
köteg papírt egyszer megtaláljátok, olvassátok figyelmessen,
gondolkozzatok és mérlegeljetek, majd azután ítéljetek; közben
ne feledjétek hírül adni, élt itt egykor egy király, maga is
esendő, de örök hírnévre vágyott - döntsétek el, reátok mit
hagyott." - ezekkel a "királyi" gondolatokkal érdemes a
szórakoztató regényt - az abszurdra fogékony olvasók figyelmébe
ajánlani.
|
