|
Eric BERNE
EMBERI JÁTSZMÁK Az amerikai pszichiáter világsikerű könyve egy sajátos társaslélektani rendszert fejt ki, s azon belül is elsősorban az ún. játszmaelmélettel foglalkozik. A könyv első része áttekintést ad rendszerének alapvető fogalmairól: a társas érintkezés ingerkeltő, "simogatás-szerző" és időstrukturáló szerepéről; az egyénnek mind a szülői, mind a felnőtt, mind a gyermeki magatartást és mentalitást magában foglaló énállapotáról; a társas érintkezésben megjelenő tranzakcióiról és ezek elemzéséről, valamint az érintkezés különféle formáiról (eljárások, rituálék, időtöltések, játszmák). A második rész mutatja be az ún. játszmákat, amelyeket Berne rejtett tranzakciók folyamatos sorozataként definiál, s amelyek ismertető jegye, hogy mindig rejtettek, mindig "nyereségre" irányulnak, s legtöbbször tisztességtelenek és drámai kimenetelűek, ugyanakkor öntudatlanok. A jópofa, "blikkfangos" elnevezésű játszmák (bíróság, rabló-pandúr, paraszt, faláb stb.) általános jellemzése és osztályozása után magukat a játszmákat öt csoportba sorolja (életjátszmák, házassági, társasági, szexuális és alvilági játszmák), mindegyiknél röviden rögzítve a játszma "téziseit", célzatát, szereposztását, előnyeit és "antitézisét" (leleplezését). A harmadik rész klinikai anyag alapján próbálja megvilágítani a játszmamentesség, a játszmáktól való megszabadulás előnyeit. Elsősorban gyakorló pszichológusok számára ad sok új, érdekes szempontot, de ajánlom minden művelt, lélektani érdeklődésű olvasónak, aki nem riad vissza a nehezebb olvasmányoktól. |
