BODOR Pál

SVÁJCI VILLA

Technikailag hagyományos felépítésű, tárgyát és történetét tekintve azonban egészen újszerű regény. A 22 kazettányi (körülbelül félezer oldalnyi) történelmi-lélektani családregény voltaképpen a demokrata, toleranciát és magasrendű erkölcsiséget hirdető transzilvanizmus kései, ám annál időszerűbb üzenetét hordozza, a jellemábrázolás mélysége és a cselekmény néhol valóban fantasztikus fordulatossága pedig a megtörtént történelem alig elképzelhető csapdáiból meríti anyagát.

A szereplők és családjaik az erdélyi nemzetek sokszínű történeti-kultúrális és nemzeti-politikai sajátosságait, mély ellentéteiket és nemes együttműködésüket, bonyolult lelki reflexeiket jelenítik meg a régió legújabb kori történetének a régmúlt századokban gyökerező mentalitásaiban, két nemzedék sorsfordulóinak nagy tablóján másfél évtized tragédiáinak és illúzióinak eseménysorában. A regény igazában két könyv, amelyek között a cezúrát a nagy politikai fordulat: a második világháború befejezése jelenti az igazságos és igazságtalan számonkérésekkel, az őszinte vagy besulykolt egyéni és kollektív bűntudatokkal, a kibontakozás lehetőségeivel és azok gyors eltorzulásaival együtt. Szimbólum a cím is, a történelemből a magánszférába való, védekező visszavonulási kísérlet jelképe egy gondolkodásmód megvalósulásával együtt: a svájci típusú villa nemcsak a polgári jólét és nyugalom vára, hanem azoknak a vádaknak és bűntudatoknak a forrása is, amelyeket a Binder család él át. A cselekmény a harmincas évek Bukarestjében indul, ahol Friedrich Binder, az erdélyi szász patikus szorgalma és képességei révén egy nagy birodalmi német cég vezérképviselőjeként él családjával (a regény egyik legjobb alakja a bölcs, sztoikus zsidó, Lindemann temetkezési vállalkozó, akitől a lakásukat bérlik), majd a nácizmus előretörése idején Brassóba vonul vissza. Binder tisztességes, bár gyáva kisember, akiben a nácizmus iránti undoránál csak az attól való rettegés erősebb, s bár német létére sohasem áll a Reich támogatói közé - sőt felesége rendszeresen támogatja a kommunistákat is -, mégis kompromittálja magát; a lekkritikusabb időkben "közepesen", vagyis rosszul vizsgázik; s bár bűne "csak" a passzivitás bűne - amelyért a megérdemeltnél jóval nagyobb bűntetést kap -, önvádja és bűntudata (az erdélyi szászság rendkívüli összetettségű állapotában) mindkettőnél nagyobb. Alkatilag is ellentéte Bindernek Otto Proll, a szász nemzeti örökség túdósa és a hitlerizmus éveiben is humanistaként viselkedő polgár, és Christea Igazgató (akinek német feleségét 44 után bénára verik), a minden nacionalizmust gyűlölő román értelmiségi. Bindert cégbeli utóda, a biszexuális és szadista Windau, a Reich potentátja tartja rövid pórázon, mert ő sem bízik benne; aki a kommunisták támogatása miatt megzsarolja Bindernét, aki korbácsos éjszaka megaláztatásai közül csak a csodával határos módon menekül meg. Binderné a villával családja biztonságát védelmezi, a politikai állásfoglalás alkata, származása és gondolkodásmódja miatt tőle is távol áll, s bár felismeri a cselekvés lehetőségeit, azokkal csak óvatosan él, Gertrúdot is így nevelte.

Bár a sok filozófiai-politikai monológ néhol megterheli a szöveget, egészen újszerű és pontos, jellegzetes portrék tömege jeleníti meg a század különböző típusait, a lelkület, a történelem és a jelen összefüggéseit - e betétek legértékesebb részei Bodor regényének, amelyben a szerteágazó, mégis egy pontba futtatott cselekményt számos élő és igazi figura bonyolítja, a vasgárdista Spovádarutól az egyenruhát húzó kisfasisztákon és a Brassói Lapok nyomdavezetőjén, a rendkívüli tisztességű Katóka úron át az illegalitásig: Weisz Sándorig, Ditta doktornőig, Gergelyig, Kurkóig és a költő Gyergyai Viktorig. Jó néhányan, akik a regény első részében a jelen figurái voltak, a másodikban háborús bűnösök vagy továbbevickélők, vezetők vagy mártírhalálukkal a jövő emberi példái (és sokak számára a haszonélvezet forrásai). A múlt nemcsak beárnyékolja a 44 utáni időket, hanem tovább hat: Gertrúd a kolozsvári egyetem kiválóságaként retteg kitelepített szülei miatt, mások pedig politikai karriert csinálnak abból a múltból, amely fokmérője lett az új hatalomhoz fűződő viszonynak is az erősödő számonkérés, gyanakvás és a kezdetben megvalósulni látszó demokrácia és nemzeti egyenlőség ellentéteiben.
Bodor Pál regénye fontos és jól megírt könyv, amely nemcsak élvezetes olvasmány, hanem mindenekelőtt történelmi tanulságokkal szolgál.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez