|
BOLDIZSÁR Ildikó
A FEKETE VILÁGKERÜLŐ EMBER NESÉI
"Csak egyetlen színt elgondolni tudnék / milyet még nem láttam soha" - írja
Weöres Sándor, és Boldizsár Ildikó ciklikus meseregénye mintha kommentár
lenne e weöresi sorokhoz. Főhőse a szomorú és magányos Fekete Világkerülő
Ember, akinek fogalma sincs a színekről. Színek nélkül élni azonban nemcsak
nagyon szomorú, de egyenesen lehetetlen is. A hosszú nevű főhős erre nem
magától jön rá. Felismeréseit, gyógyulását, "kiszíneződését" meséknek
köszönheti, amelyek csodás bőséggel találhatók a kötetben. E mesék
külön-külön is remek elbeszélések, varázsos tündérmesék, ám együtt ennél
sokkal többet nyújtanak. Mindegyikük: az árnyékokról szóló, a kormos
varjúval kapcsolatos, a holló vagy a csóka meséje, a Füvetrágó Erdei
Csudáról tudósító, és a többi mese is szoros kapcsolatban van a
Világkerülővel, aki - természetesen - nemcsak kiszínesedik a meseregény
végére, de megváltódása kapcsán a világ is új, soha nem látott színekkel
gazdagodik. Boldizsár Ildikó egészen különös, páratlanul egyedi mesék
et talált ki. Sokat tanult a legnagyobb mesemondóktól és a népmeséktől is,
alapjában véve azonban egy új, eminenter lírai meseválfajt fedezett föl,
amelynek irodalmi rangja kétségtelen, vonzóereje pedig - úgy tűnik -
ellenállhatatlan lesz a gyerekek számára. Vannak ezekben a mesékben egészen
kivételes, szokatlan szürrealista áttűnések, ötletek, fantasztikumok,
alaphangjuk azonban az otthonosságé. Ezt elsősorban valami sajátos, nőies
kedvességnek köszönhetik, valamint az elbeszélő, a mesélő téveszthetetlenül
egyéni hangjának, elbeszélő-modalitásának. Líra és melegség van ezekben a
történetekben, de soha nem válik szentimentálissá. Sok a vidám, a tréfás
elem is (már a névadások is azok), ám nem vicces, nem humoros mesék. Sokkal
inkább meghittek, egyszerre modernek és nagyon ősiek. A kitűnő meseregény,
az összefüggő mesesorozat minden olvasni tudó gyereknek kedves olvasmánya
(de persze kisebbek is élvezni fogják, nem is beszélve a finom esztétikai
érzékű felnőtt olvasókról).
|
