Jorge Luis BORGES

JORGE LUIS BORGES VÁLOGATOTT MŰVEI (5. Kötet. versek)

A homály dicsérete

Manapság Jorge Luis Borges elsősorban elbeszélőnek és esszéistának számít, ilyenként tekintenek rá sokan úgy, mint a posztmodern irodalom kezdeményező nagymesterére. Kezdetben azonban, a harmincas évektől, Borges elsősorban költőnek számított, ő maga pedig szintén főképp költőnek tartotta magát. A mai recepció ugyan mintha elfordult volna Borges költészetétől, a nagy művész lírai életműve azonban olyannyira imponáló, gazdag és sokrétű, hogy hatása alól az újabb és újabb költői nemzedékek akarva sem tudják kivonni magukat.

A kötet a költő Borgesről nyújt az egész ouvre-t bemutató, a költő pályáját a kezdetektől végig reprezentatív módon tükröző, igen gondosan és lelkiismeretesen kialakított válogatást. Az elfogulatlan olvasó hallatlan élvezettel merülhet a borgesi lírába: megtalálja benne mindazt, amit a nagy költészettől várhat, az érzelmek sodró erejét, a metaforák áradását, a költői nyelv hallatlan zeneiségét, a formák túlcsorduló gazdagságát, a költői én végtelen változékonyságát, és csak a mélyben felismerhető, irizáló azonosságát, ám e "klasszikus" költői erényeken túl ráérezhet arra is, ami Borges költészetét igazán eredetivé és egyszerivé teszi. A racionalitás és titokzatosság felfejthetetlen összefonódását, a bonyolult képletek lapidáris összefoglalását és a mindennapok banalitásának misztikussá tételét, a nyelvjátékok tündéri csalafintaságait, az öntükrözés kaleidoszkópszerű változatosságát és kiszámíthatatlanságát. A kötet szinte minden verse remekmű (Egész életem; A letakart tükrök; A nagylelkű ellenfél; A halott vagányok; A homály dicsérete; Amiről semmi nem tudható; Utazás léghajón stb.).
Borges versei - minden összetettségük, titokzatosságuk, áttételességük ellenére - nemcsak a versolvasás nagymestereinek kezeibe valók. Élvezettel olvashatják költeményeit "naiv", egyszerű befogadók, spontán versértők is.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez