|
ARANYVILLAMOS
Böszörményi Zoltán Kanadában, Romániában és Monacóban
élő erdélyi magyar költő új verseskötetéhez
Parti Nagy Lajostól
választott mottót, ám költeményeiben igen kevéssé látszik
követni az egyik legjelentősebb magyar posztmodern verselőt.
Böszörményi ugyan él a meghökkentés, a poentírozottság, sőt az
abszurd és a groteszk eszközeivel, lényegükben azonban
hagyományos és persze hagyományosan igényes, gondosan
megformált ún. rövid versek, epigrammák, emblémák,
versrejtvények, versaforizmák, enigmatikus töredékek, haiku-
féleségek (azok formai szigora nélkül, ám azok metafizikai
sejtelmeivel). E költemények ciklusokba sorakoznak, de igazi
hatóeszközeik egyediek. Mindegyik darab a maga zárt
végletességében áll, afféle leibnizi monászok, nem nyílik
ablakuk egymásra, ám ez csak fokozza intenzitásukat
(Lélekszakadva; Az óceánon; A nap;
Jónás; Széllovak; Fények; Nem;
Ősz; A reményről stb.). |
