|
Edith BRUCK
GYÖNYÖRŰ ROMLÁSOM
Nina Rosenberg beszéli el a regényben élete egy viszonylag rövid
szakaszát, azt a néhány hetet-hónapot, amikor számot kíván vetni
önmagával, amikor fel kívánja mérni, hogyan vált magányossá, mi köti
még most is a tőle ugyan el nem vált, mégis külön élő férjéhez,
újságírói foglalkozásához, mi a jelentősége számára annak, hogy zsidó
származású, hogy negyvenöt éves és hogy nő. Az elbeszélésből persze a
múlt is feltárul: a holocaust rémségei, a még sokkal régebbi,
megaláztatásoktól éppen nem mentes gyerekkor, az első látványosan
rosszul sikerült házasság, a Rómában való letelepedés, az értelmiségi
munka örömei és válságai stb. A regény nyilvánvalóan önéletrajzi
ihletésű, ám korántsem bujtatott önéletrajz. A szerzőt különben sem az
életút alakulása toglalkoztatja, hanem olyan örök problémák, mint a
nagy szerelem lehetőségei és ellehetetlenülése, a zsidó sors
problémája, a női lét sajátos alternatívája. Mindez persze korántsem
légüres térben, hanem a hetvenes évek olasz közegében, a terrorizmus,
a cionizmus-ellenesség, a feminizmus, a szexuális "forradalom"
időszakában, a fogyasztói társadalom "kiteljesedése" idején, egy még
jellegzetesen kétpólusú, egyszerre hidegháborús és enyhüléses
korszakban. A regény legfőbb értéke a kitűnő kor- és korszakábrázolás,
valamint a rafináltan finom lélektani elemzés. Az írónő helyenként nem
idegenkedik a bestsellerek elemeinek beépítésétől sem művébe, de
valamiképp ezeket a motívumokat (homoszexualitás, kábítószerélvezés,
filmes karríer, sajtóínyencségek, a nemi erőszak problémáinak "életes"
bemutatása stb) is szervesíteni tudja főhősnőjének elmélkedéseibe,
önvizsgálatába, sorsrajzába. A könyv semmiképp sem nagy regény, de
igényes, jelentős szépirodalmi munka, amely különösen középkorú női
olvasók körében arathat sikert.
|
