|
Augustin BUZURA
GŐG
A mű központi alakja Cristian professzor, hírneves kutató és
sebész, akadémikus és klinikai igazgató. A regény indításakor
látszólag pályája csúcsán, de valójában fizikai és lelki hanyatlásának
első állomásán találkozunk vele. A különleges regénytechnikával megírt
műben a professzor alakja a legkülönbözőbb tér- és idősíkokban jelenik
meg, egyszer a konkrét jelen sodrában, majd mások elbeszéléseiben,
megint máskor saját képzeletének legváltozatosabb terein látjuk
viszont. Az írónak ilyenfajta építkezési módja a regényben
előrehaladván egyre plasztikusabban tárja elénk mind a professzor,
mind pedig környezete, egyetemének és magánéletének minden rezdülését,
a történések okait, a rövid- és a hosszú távú következményeket. Szinte
úgy érezzük a regényt olvasván, mintha a professzor egyik
mikroszkópjába tekintenénk bele, amelynek tárgylencséjére saját
életének és környezetének metszeteit rakta volna, s az egyre erősebb
nagyítások egyre közelebb hozzák azt a társadalmi beltenyészetet,
amely egyaránt magában hordozza a kóros sejteket a gyógyulás
lehetőségeivel. A modern regénytechnika bravúros kezelésén túl nagy
értéke Buzura regényének a különleges elemző készség is, amellyel
tévedhetetlenül nyomába ered mind az egyén, mind bizonyos társadalmi
csoportok tettei motívumainak, az emberi szenvedés és vitalitás
közvetlen és általánosítható törvényszerűségeinek.
|
