|
Elias CANETTI
A MEGŐRZÖTT NYELV
A Nobel-díjas író ebben a nevelődési regényében legelső gyermekkori
emlékétől egészen 16 éves koráig tekinti át életének - főleg a szellem
síkján játszódó - eseményeit. Az Al-Duna menti Ruszcsukban töltötte
kora gyermekségét. A ruszcsuki hat esztendőben egyik legnagyobb
élménye, hogy a családban spanyolul beszélő kisfiút a legkülönbözőbb
nemzetiségű emberek vették körül: a bolgárokon kívül törökök, albánok,
örmények, cigányok, románok, oroszok, cserkeszek, görögök stb. Ezekben
a korai években fejlődik ki benne az apja iránti határtalan szeretet,
s nagyformátumú anyját körülvevő tisztán szellemi légkörhöz való
feltétlen vonzódása. Érdekes, lélektanilag hiteles képet ad
gyermekévei színességéről, gyönyörűségeiről és félelmeiről. Sok minden
mellett itt esik meg vele az első nyelvi csoda is. A bolgár
szolgálólányok bolgár nyelvű meséit később hibátlanul tudja idézni
németül. A rajongva szeretett apja korai halála után a kisfiú teljesen
édesanyja vonzásába kerül. Éjszakákon át olvasnak együtt drámákat, s
azután el is játszák azokat. Anyja betegségének gyógyítására
szanatóriumba vonul, a 14 éves kiskamasz panzióban élve, s a
középiskolába járva jut el az első (persze rossz) dráma megírásáig és
az anyja és önmaga teremtette gyermekkori Paradicsomból való
kiűzéséig. A nagyszerű önéletrajzi esszé egy olyan gyermekkori világot
tár fel, amelyben az élet mindennapi tényeinek alig van szerepe. Ennek
a gyermeknek nem okoznak gondot az anyagiak, a védőburkon nem hatol át
a goromba és csúf valóság. A valóságot itt a könyvek, a kultúra
szellemvilága testesíti meg. Érdekes és izgalmas olvasmány.
|
