Elias CANETTI

KÁPRÁZAT

A regény főhőse, Peter Kien, a "tudós " és "magánkönyvtáros" visszavonultan, szigorú, szinte aszkétikus életrendet követve csak a tudománynak él. Óriási könyvtára őrzésére és zavartalan munkája biztosítására házvezetőnőt fogad, majd - hogy még nagyobb biztonságban legyen - feleségül veszi Theresé-t. A feleséggé előléptetett házvezetőnő lassanként - jogot formálva a családi életre - kiszorítja Kient otthonából, könyvei közül, megszokott életformájából. A tudós kimenekül birodalmából és belecsöppen az alvilágba, ahol kiszipolyozzák. Megkezdődik a hajsza: a hozományban csalódott házvezetőnő és régi életrendjének visszaállításáért harcoló "magántudós" esetlenül botladozik a nem rájuk szabott élethelyzetben...
A tudós teljes csődje láthatóvá és érthetővé teszi az izolált értelmiségi elkerülhetetlen önpusztítását. Az író egy nagyon elszigetelt ember történetét mondja el, s közben az álmok és a valóságos világ tragikus összeütközése folytán ennek a létnek a vulkanikus bizonytalansága fokozatosan válik érthetővé. A szobatudós groteszk kálváriájában egy jellegzetes értelmiségi magatartásforma dilemmái fogalmazódnak meg, sorsa a közösséget és távlatait elvesztett, a szűk objektivitás fedezékébe hátráló szellemiség csődjét, egyben mindenfajta menekülő életstratégia veszélyességét példázza. A különvilágokba zárkózás valamilyen végletes változatát képviseli a regény többi szereplője is.
Canetti mestere a nyelvnek, az olvasó érti és érzékeli a valóság és a víziók egybefonódó képzuhatagát. A többszintű cselekmény, az expresszionista képiesség azonban nem teszi könnyűvé az élményszintű befogadást. A rendkívül szabatos nyelven megírt mű alakjait kitűnően jellemzi sztereotip beszédmódjukkal is.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez