Paulo COELHO

AZ ALKIMISTA

Az író fő műveként nyilvántartott regény felnőtteknek szóló mese, kalandregénybe illő elemekkel átszőve. Szimbolikus történet, melyben az író az alkimistákról szerzett ismereteit is beleszövi a mesélésbe. Nem titkolt célja, hogy művében emléket állítson azoknak a szellemi alkotóknak - Hemingway, Blake, Borges kiknek műveit olvasva, tanulmányozva kezdte saját írói pályáját.
A történet hősét, Santiagót, az andalúz fiút tizenhat éves koráig papnak szánják a szülei, papiszemináriumban tanul, de rájön, hogy őt nem annyira Isten tulajdonságai érdeklik, mint inkább a való világ. Elszegődik hát pásztorfiúnak, és ezentúl nem könyvekből, hanem az életből, a juhoktól, a tájtól, az eléje kerülő emberektől (bolondos vénektől, jövendőmondó cigányasszonytól, ifjú leánytól stb.) tanul. Azután hosszabb útra indul, meg akarja találni saját Személyes Történetét, a bölcsességre, a végső tudásra vágyik. Zarándokútja Afrika északi részén keresztül vezet, ahol a sivatagban különös emberekkel találkozik. Megismerkedik az alkimistával, aki elindítja a saját útján, felhívja a figyelmét a sorsát irányító jelekre, az álmok beteljesülésének és az érzelmek fontosságára.
Amit az úton - eljut Egyiptomba is - tanul, valójában egy-két szóban elmondható, mégis több, mint minden emberi bölcsesség: megtanulja, hogy a "keresés minden pillanata az Istennel és az Örökkévalósággal való találkozás pillanata".
- Mesei hangulatú, szimbólumok és enigmák sokaságát tartalmazó, kissé érzelmes, profán-misztikus "szentkönyv" a regény, az ilyen hangoltságú olvasókra számíthat.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez