CSALOG Zsolt

M. LAJOS, 42 ÉVES

Csalog először a hősének a munkahelyéről való elbocsátásáról ír (négy pokrócot tulajdonított el), majd megemlíti, hogy ismeretségük korábbi keletű. Az író úgy fogalmaz: "42 éves volt, amikor élményeit elmesélte, s amikor történetét első változatban megírtam". A Csalog műveiből ismert technika szerint a "hős" monológja ez is, a szerző leleménye ismét a narrátor kiválasztásában, beszéltetésében és a minden beépített kommentár nélküli jellemábrázolásban áll. A Don-kanyarnál hadifogságba esettek egyikéről kapunk portrét, akit tizenhárom évre Szibériai lágerbe küldenek. Hetvenüket fogták el, és hárman jutottak el Szibériáig; a táborban tizenhatezren voltak, "abbul maradt háromszáz". Életformájukat a "kátorzsnaja rabóta" határozta meg, éhezés és agyondolgoztatás. Rémes, megdöbbentő tényeket sorol fel a narrátor: "Emberhúsevés, az előfordult". "Embert én is ettem" - a visszaélő szakácsot megfőzik egy hatalmas kondérban és megeszik.

Előfordulnak erőszakolási jelenetek és más atrocitások ábrázolásai is. Tizenhárom évet töltött Szibériában M. Lajos, itthon is büntették gyanakvásból, előítéletből. A végszó a tragikus élet végén jelentkező rezignált idillé: "semmire se panaszkodok. Mer legalább itthon vagyok..."
A szöveg, főleg szókincse, a nyerseségig durva, de (talán éppen emiatt) megrázó és fölrázó. - Nemcsak politikai - irodalmi szenzáció is, a legdöbbenetesebb lágertörténetek egyike.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez