|
AZ ISTEN Különös, szinte meghatározhatatlan műfajú munka Csaplár Vilmos Az Isten című műve. Formáját tekintve akár imádságnak is tekinthető, hiszen a szerző Istennel társalog lapjain, őt szólítja meg, neki beszél, neki tárja fel kétségeit, vele szemben fogalmazza meg állításait, az ő meghatározására törekszik. De esszének is vélheti az olvasó, amelynek témája az istenhit, a filozófiai, teológiai, köznapi, klasszikus és modern istenképzet mibenléte, érvényességi köre, jelentősége az író számára, s általánosabban az ember, az emberiség számára. De olvasható a mű akár regényként is, hisz Csaplár kitűnő epizódokból, szinte kis novellák füzéreiből építi fel, ezek pedig mindig egy - egy lélek (vagy lelkek csoportja) istenkereséseit, istenkisértéseit, Isten ellen való lázadásait tárgyalják, sokszor megtévesztően objektív, írói látásmóddal. Ismét mások, nem kevesebb joggal, úgy vélhetik, Csaplárt megihlette a sok-sok sátánosságról, satanizmusról szóló elméleti és profán beszámoló és kriminalisztikai munka, ezekből idéz, ezeket igyekszik kommentálni, az ezekből kibontható világképeket próbálja rekonstruálni és magyarázni, hogy azután saját vízióját, katasztrofizmusát adja elő. E sokféle olvasat, értelmezés mindegyike lehet jogos, a mű valóban hallatlanul komplex és izgalmas alkotás. Azzá teszi nemcsak megírási módjának költői szépsége, s benne az írónak a tárgyalt problémákhoz való szenvedélyes, lírai viszonyulása, de az is, hogy Csaplár kitűnően ért hozzá, hogy összekapcsolja az egyedi tényeket a filozófiai absztrakciókkal, a prózaversszerű felidézéseket a súlyosabb bölcselő reflexióval, az önvallomást a világ (és a szakirodalom) objektív tanúságtételeivel. Nehéz, felkavaró, inkább csak - elmélyülésre, reflexióra hajlamos olvasóknak ajánlható könyv. |
