|
SEMMIT, ÖRÖKKÉ
Csaplár Vilmos a "68-as nemzedék" egyik jelese, aki regényei és
novellái szerves folyamatába építette bele a Semmit, örökké
című új elbeszéléskötetét. Valójában nem is novellák ezek a
többségükben alig egy-másfél oldal terjedelmű írások, inkább
amolyan epikai miniatűrök. Ezek sorában viszi tovább a szerző
azt a sajátságos elbeszélői formát, a már-már provokatívvá tett
szubjektivitásnak mondható hangnemet, amelyet az
Én című
önelemező regényéből ismerhetnek az olvasók. Csaplár Vilmos okos, élesszemű
megfigyelő, aki nem kevés szarkazmussal szól az
értelmiségi létbe is beszivárgó legújabb technikai kellékről, a
moblitelefonról (Megtaláltak; Telefonszex; Romantika) - ez
különösen kedvenc témája -, vagy az ellaposodó, gépiesedő
emberi kapcsolatokról, barátságokról, szerelemről (Együttélek;
Jobb erről nem is beszélni; Szerelem). Megannyi ötletszikra
mindegyik írás, apró villanás rólunk, a korról, amelyben élünk,
és arról, miként lehet a kikerülhetetlen negatív hatásokat
remek humorral már-már a kivülálló semlegességével
közömbösíteni. Pedig dehogyis kivülálló Csaplár, nagyonis
részese a világnak, a benne, körülötte történő eseményeknek, és
természetesen véleménye is van minderről, hiszen ez a vélemény
"koncentrálódik" akkor is, amikor a metróval tett utazásáról ír
(Utazom a metrón), vagy egy, a nyárfasor által árnyékolt, régi
emléket idézi föl (Emlék), netán a lét örök kérdéseire ("Ki
vagyok? Mi az életem értelme?") keresi a választ (Nincs-van
fohász). Ám ezekben az érzelmeket sejtető-felvillantó
történetkékben is az élet grotesz furcsaságait regisztrálja,
vagy emlékképek formájában idézi meg. Érezhetően a végleges
formák ellen dolgozik, nem kerekíti szabályos egésszé az
írásokat, s bár logikailag befejezettnek tekinthető valamennyi,
az olvasónak az az érzése hogy a szerző hirtelen szakította meg
az epikai fonalat, szinte elvágta valamennyit, furcsa
többértelműséggel fejezve be így a történeteket, amelyek
egyszerre hatnak markánsnak, ugyanakkor nagyon szórakoztatónak
is, hiszen ezeket a kollázstechnikával egymásra montírozott
miniatűröket egyként jellemzi az analizáló, meditatív hajlamú
ábrázolás, a sűrített gondolatiság, és az intellektuális
szarkazmus - A kötet a modern, intellektuális kisprózára
fogékony olvasóknak igazi csemege.
|
