|
CSÁTH Géza
1910. április 10-én "reggel fél hatkor a gyönyörű tavaszi nap
sugaraiban fecskendeztem be az asztalomon levő fecskendővel az
ugyanott pihenő oldatból az első adagot" - emlékezik a sorsdöntően
tragikus pillanatra a magyar irodalom "elátkozott nemzedékének" talán
legnagyobbja, Csáth Géza, aki a betegségtől való félelmében nyúlt
legelőször a kábítószerért, hogy azután soha többé ne szabadulhasson
a szenvedély rabságából. A Stubnyafürdő és a budapesti
Moravcsik-klinika orvosaként működő író följegyzései szinte a művek
alkotójától idegen, arra miben sem hasonlító embert mutatnak, egyre
jobban eltorzuló alkatát, veszendő lelkét idézik meg. Pszichikai
folyamatábra, irodalmi kuriozitás dokumentuma, orvosi diagnózisok és
tünetleírások gyűjteménye a Napló, mely kizárólag felnőttek kezébe
való könyvecske. - Vélhetően népszerű olvasmány lesz a
MEK-barátok körében is.
|
