|
Anton Pavlovics CSEHOV
A KUTYÁS HÖLGY
A válogatott kötet a klasszikus író első nyomtatásban megjelent
írásával indul: egy ostoba, tudálékos földbirtokos, Vaszilij
Szemi-Bulatov tolakodóan alázatos levélben kéri tudós szomszédját,
látogassa meg. Ugyanakkor otrombán tanúságot tesz lehető
legellenszenvesebb emberi tulajdonságairól. A doni hadsereg e
nyugalmazott őrnagya éppúgy önhibáján kívül szörnyeteg, mint Csehov
késői, "nagy" elbeszéléseinek emlékezetes alakjai, a 6-os számú
kórterem kibírhatatlanul tapintatlan postatisztje, aki elől a főhős, a
betegeivel bűnös nemtörődömséggel bánó kórházi főorvos végül is -
akarva akaratlan - elmeosztályra menekül, ahol őt is rutinosan verni
kezdi a kíméletlen kórházi altiszt. Egyikük sem tehet mást: ilyenek.
Számos kisebb írás épül a szerepjátszásra: A Kaméleon Ocsumelov
rendőre, egy tábornoknak még a kutyájával szemben is undorítóan hétrét
görnyed, a szerencsétlen kishivatalnokot sírba viszi a félelem, mert
hivatal főnökére tüsszentett. (A csinovnyik halála.) A kirívó, extrém
esetekben és jellemekben is mindig az általánost ragadja meg. Ezt
mutatják olyan karcolatai, melyek más író kezén óhatatlanul anekdóták
maradtak volna. (Anyuta, A kóristanő). Az író véleményét gazdagokról
és parazitákról közvetlen formában tükrözi az Ellenségek és A léha
asszony, de ennél sokkal leleplezőbbek azok az elbeszélések,
amelyekben mellékszereplőkként felvonulnak a felelőtlenül élő felső
középosztály tagjai: Andrej Andrejevics, A menyasszony-ban ("abban,
hogy nem csinál semmit, az idők jelét látta"), vagy Mogyeszt
Alekszejevics, aki szegénysorsú, de csinos feleségét minden
lelkifurdalás nélkül áruba bocsátja, ha karrierje úgy kívánja. A
legszegényebb rétegek életét nagy művészettel, bár néhol kiérezhető
szociográfiai céllal, vagy szándékoltan túldramatizálva ábrázolja.
(Vanyka, Aludni és főként: Parasztok). Teljes kivetettségüket
legjobban mindennapi történetekkel (Bánat, Fájdalom) érzékelteti.
Sajátosan "csehoviak" azok a novellák, ahol "szinte nem történik
semmi", mégis a mai olvasóra lélektani szituációkkal, kimondatlan
sokértelműségükkel ezek hatnak a leginkább. Ezt a novellatípust később
az európai irodalomban számos szerző vette példának. A védtelen
teremtés alaphelyzetéről Moravia novellák sorozatát írta. A mezzaninos
ház nosztalgiája Katherine Mansfield írásművészetét hatja át. A kutyás
hölgy befejezetlen cselekménye az ötvenes évek francia és amerikai
novellisztikájának kedvelt formálási módszerét idézi. Itt található az
író egyik - művészetét és világlátását meghatározó - kulcsmondata is,
amely humanista pesszimizmusát finoman írja körül. "Tulajdonképpen
minden gyönyörű ezen a világon, kivéve azt, amit mi magunk gondolunk
és cselekszünk mikor megfeledkezünk a lét magasabb céljáról, emberi
méltóságunkról."
|
