CSOKONAI VITÉZ Mihály

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY KÖLTEMÉNYEI

Csokonai költészete a felvilágosodás eszmevilága, a népies-deákos költői magatartás és a Nyugat-Európában ekkor már leáldozó, nálunk azonban éppen virágot hajtó rokokó stílus vonzásában épült, teljesedett ki. Rousseau és a felvilágosodás filozófiáját mélyen és költőileg éli át szülővárosa kollégiumának falai között; a magyar gondolati vers legszebb darabjai születnek ebből a hatásból (Az estve), s legszemélyesebb érzelmei is nemegyszer az újkori racionalizmus gondolati szárnyain emelkednek magasba (A magánossághoz). Természettudományos műveltsége sajátosan keveredik a rokokó stílusvilággal, melyben az élet mint valami gáláns, nimfákkal népesített kerti ünnep jelenik meg (Lilla- versek; Anakreoni dalok). Az antikvitás stíluseszközeit talán ő élte át legmélyebben a magyar lírában, ugyanakkor ő a legzeneibb, képeinek plaszticitásában egyik legrealistább költőnk is. Valamennyi költői gesztusa a nyelvi-művészi teremtés egyazon tövéről fakadt: gáláns vagy fennkölt verseinek szókincsében is ott él a diákos, hetyke humor és naivitás, melyhől népdalokat utánzó versei is születtek (Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz; Szegény Zsuzsi a táborozáskor). Szatirikus talentumát a kor kedvelt műfajában, az eposz-paródiákban kamatoztatta a leggazdagabban.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez