CSOKONAI Vitéz Mihály

DOROTTYA
vagyis a dámák diadalma a fársángon

A magyar felvilágosodás világirodalmi rangú, Robert Burnshöz fogható költője Csokonai Vitéz Mihály Somogyban vendégeskedve 1799 telén vetette papírra "furcsa vitézi versezetét".
A Lilla iránti tisztelet egy idő után valamiféle nő-megvetésbe csapott át a költőnél, részben ennek, részben egykori szatírikus kedve újáéledésének eredményeként született meg a komikus eposz, melyben az idegenmajmolást, a nemesség üres életmódját kitűnő, realisztikus figurák történetében bírálja. Legnagyobb értéke a burleszk történeten és rokokó mitológián minduntalan átütő, diákos és népi ihletésű lírai realizmus: a kis magyar kánaán, a somogyi úri-nemesi társaság parlagi "édes életének", lelki ürességének szatirizálása. A szerző nemcsak az idegen divatszokások másolásán gúnyolódik, hanem magát a léha és pazarló nemesi életformát is célba veszi. Kiváló alkalmat ad erre a farsangoló nemesi társaság viselkedésének, életmódjának aprólékos ismertetése, amihez a hősök hiteles beszédstílusa, az eposz sokszor és méltán dicsért képei adnak szemléletes hátteret. A vígeposz előbeszédében Csokonai a művészi ábrázolás törvényszerűségeit, a költészet céljait elemzi, a tartalom fontosságát hangsúlyozva a formával szemben.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez