
CZAKÓ Gábor
TÖRÖKKŐ
Törökkőn - ebben a képzelt nevű, hajdani községben, ma Budapest
egyik lakóteleptől szorongatott, falusias külső negyedében -,
az Áldomás utcában áll egy sokszor átépített, kibővített,
megtoldott családi ház: a regény "főszereplője". S főszereplők
a házhoz kötött sorsú két család - a Borjáthiak és az Alapiak -
több nemzedékének tagjai. Törökkőn ezenkívül van még néhány
hasonló kertes ház, hasonló lakókkal, van egy biciklijavító
műhely a csaknem százesztendős Schneider bácsival, áll itt egy
leromlott állapotú világháborús emlékmű, továbbá egy hajdan
jobb napokat látott vendéglő, amely hol kocsma, hol
vendéglátóipari egység, hol szövetkezeti iroda, hol meg kft
telephely a változó időben. Törökkő az állandóság és a változás
dialektikájának megtestesítője; a házak állnak, csak épp
átépítik azokat, a szobrok maradnak, csak épp a gránát vész el
a kezükből, a gyerekek nőnek, csak épp meghalnak - amúgy minden
a megszokott mederben és tempóban csordogál.
Czakó Gábor regénye voltaképp nagy terjedelmű mozaikkép,
melynek kockáiból kirajzolódik - egy ház, egy utca, egy negyed
krónikája révén - az eszázadi magyar történelem a századforduló
nyugalmas világától az ötvenes évek megpróbáltatásain át 1991-
ig, a Dallas-sorozatot bámuló család vacsora-hangulatáig. Sok-
sok család sok-sok nemzedékének otthona Törökkő, s mi sem
zavarná az itt élők, születők és meghalók nyugalmát, ha közbe-
közbe nem szólna a történelem, amikor emberek tűnnek el, hogy
azután titokban földeljék el őket, amikor csődbe ment
kutyatenyésztők vágnak neki a nyugati, szabad világnak, hogy
Münchenben románoktól üldözött csíki székelynek adják el
magukat, amikor emberek szögre akasztják a munkásőrzubbonyt,
vagy körmenetre indulnak a húgyszagú aluljárón át.
A mikrorealista regény a maga sokágúságával, kavargó
szereplőivel és kusza kapcsolataikkal, hiteles
jellemábrázolásával, kissé fanyar groteszkségével és a -
hagyományos értelemben vett - cselekmény csaknem teljes
hiányával egy kaleidoszkopikus külvárosi história, amelyben
csupa érdekes dolog történik, főképp azért, mert ugyan nem
velünk, olvasókkal esik meg a "történet", mégis rólunk szól.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|